Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. báró Radvánszky Albert megnyitó beszéde

24 hogy az egyenlő elbánás elve az egész vonalon a gyakorlatban is kidomborodjék. Hogy ne lehessenek itt soha megkülönböztető kedvezések, de ne lehessen soha méltánytalan hátratétel se a felekezetek között, amelyek, — amint egyik püspökünk találóan fejezte ki, — azt a szerepet töltik be e honban, amelyet a magyar címeren az angyalok. Egyházunknak a felekezeti egyenlőség és viszonosság gyakorlati keresztülvitele terén az állammal szemben fennálló kívánságait magasabb egyházi szerveink ezidei közgyűléseiken is kifejezésre juttatták. Ε kérdéskomplexummal kapcsolatban rá kívánok mutatni a vallás- és közoktatásügyi miniszternek legutóbb éppen a soproni theológiai fakultás felavatásának a felekezeti egyenlőség és viszonosság jegyében lejátszódott ünnepélye keretében tett, kétségtelenül nagy jelentőségű nyilatkozatára, amely — és ezt örömmel állapítom meg — kifejezésre juttatja e kérdésben elfoglalt álláspontunkat. A miniszter ugyanis ezt mondotta: „Az olyan felekezetileg megoszlott és széttagolt nemzetnek, mint amilyen a magyar, gondosan őrködnie kell a felekezeti béke fenntartásán, de ez csak akkor érhető el, hogyha történelmi egyházaink jelentőségüknek megfelelő megbecsülésben részesülnek a társadalom és az állam részéről is." Hogy itt a miniszter a megbecsülés alatt, ami egyébként annak fogalmában rejlik, a gyakorlati elbánást is értette, kitűnik abból, hogy továbbmenve, arról az osztóigazságról beszélt, amely alapjául szolgált egyházunk egyetembe bekapcsolt theológiai fakultás elnyerésére irányuló igénye kielégítésének. Bizonyos, hogy a fakultás székházának az állam jelenlegi, súlyos helyzetében való létesítése az állam egyenlő elbánásra irányuló törekvésének nagy fontosságú ténye. De nem csupán más egyházakkal való viszonylatban érdeke az államnak is a törvény és a méltányosság szempontjainak érvényesítése egyházunkkal szemben, hanem egyébként is. Az állam, amikor