Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. báró Radvánszky Albert megnyitó beszéde

23 sára és pedig oly módon, mintha öncélú kérdések volnának. Egy kritikában azt olvastam egyszer, hogy közgyűlési életünk magtalan önadminisztrálásban merül ki. Ha ennek a kritikának elfogultsága kézenfekvő is, nem célttévesztett dolog felette elmélkednünk, hogy a fogyatkozásokra ráeszméljünk. De időszerű annak is tudatára ébrednünk, hogy maradandót csak az egyező akarattal egy célra törekvés alkothat. Egyéni elgondolások keresztülhajtása, parciális érdekek érvényesítése éppoly kevéssé munkálja a köz magasabb értelemben vett javát, mint a mindenáron mást, ellenkezőt akarás. így van ez az alsóbb és felsőbb egyházi közületek életében, a legkisebb egyházközség közgyűlését és az egyetemes közgyűlést illetőleg egyaránt. Egyházunk falait ellenséges erők ostromolják. Vigyázzunk! „A háznép, amely meghasonlik, meg nem maradhat." • A bibliának ez a mondása egy másikhoz kapcsolódik, amely a magában meghasonlott országról tartalmaz lesújtó megállapítást. Felette megszívlelendő ez a mi országunkat illetőleg, amelynek számára csak nagynehezen tud Trianonban porba tiport igazságának vészkiáltása megértő barátokat szerezni a világban. Nemzetünknek a megtévesztett világbírák igaztalan ítélete szinte létfenntartási lehetőségeit rabolta el, és a hazánk testén osztozott ellenségek országunknak pusztulást szánnak. Különösen nagy fájdalommal tölti el mindez szíveinket a trianoni békediktátum tizedik évfordulója alkalmából, amely erre az évre esett. Gyászbaborult lélekkel emlékezünk meg mi is erről a szomorú évfordulóról és kérjük az Istent, hogy állítsa helyre megcsonkított hazánk régi határait, régi boldogságát. Ebben az országban a létérdek követeli meg minden nemzetalkotó tényezőnek fenntartás nélkül való összefogását közös, honmentő munkára. Az államnak tehát kettőzött gonddal kell ügyelnie arra.