Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. báró Radvánszky Albert megnyitó beszéde

22 tennek, aki az augsburgi ősöket ennek a hitvallásnak a megalkotására ihlette. Legyen áldott a hitvallók emlékezete, akik ebben a hitvallási iratban a lutheri reformáció örökségét reánk hagyták és legyenek áldottak poraikban is azok a nemzedékek, amelyek azt híven követték, megőrizték, egymásnak lovább adták és számunkra is megmentették századok viharain és válságain át. Mi pedig tegyünk fogadalmat, hogy az ágostai hitvallásban kifejezett igazságokhoz tűrhetetlenül ragaszkodunk és épségben adjuk át mi is azokat az utánunk következő nemzedékeknek. Ha így lesz, megnyugszik rajtunk és munkánkon az Istennek áldása, mert ez nem más, mint a leghívebben felfogott krisztusi, evangéliumi feladatok szolgálata. Ez az ágostai hitvallással kapcsolatos fogadalom álljon tehát a jubileumi esztendő egyetemes közgyűlésének az élén. Nekem pedig legyen szabad mindazt, amit az elnöki megnyitó keretében elmondani időszerűnek vélek, az ágostai hitvalláshoz fűznöm. Az ágostai hitvallás abban a nehéz helyzetben, amelyben hitvalló őseink voltak, nem jöhetett volna létre, ha az augsburgi birodalmi gyűlés evangélikusainak körében nem élt volna az egyetértés lelke. Ök egy emberként tartották szem előtt és szolgálták a kitűzött célt: a reformáció hitigazságait és életigazságait minél tisztább, tömörebb, méltóságteljesebb szövegezésben tárni a birodalmi gyűlés, a világ nyilvánossága és az utókor elé. Csak így tudtak tökéleteset, örökérvényűt alkotni. Megtanulhatjuk tehát ebből, hogy egy evangéliumi nevet viselő közösség minden munkája a hit szolgálatába állítandó, továbbá, hogy egyetemes célok szolgálatában maradandót alkotni csak egy célra törekvő, egyező akarattal lehet. Ezek hangsúlyozását azért tartom szükségesnek, mert közgyűlési életünkben jogi és anyagi kérdések sokszor előtérbe tolulnak a hitéletiek rová-