Kovács Sándor: Az Ágostai Hitvallás négyszázados emlékévének okirattára (Budapest, 1930)

D. Raffay Sándor püspök üdvözlő beszéde

17 anyaszentegyházban. Ezt a mi szolgálatunkat és sáfárkodásunkat az Isten kegyelme boldogító bizonyságtételének, hűségre kötelező kiválasztásának és kitüntető elhívásának tekintjük. Ezért is az ünnepi megemlékezés e szent órájában az Isten iránt érzett alázatos hálával, az evangéliumhoz való igaz hűséggel, egyházunk bensőséges szeretetével és az ágostai hitvalláshoz való kegyeletes ragaszkodással fogadalmat teszünk, hogy az Ürnak igaz szolgái, az Igének hűséges sáfárai, egyházunknak önzetlen munkásai és a hívek nyájának gondos pásztorai leszünk és maradunk mindörökké. Az egyház Urát pedig buzgó fohászkodással kérjük, hogy minket e fogadalom megtartására az ő szent lelkével megerősítsen és megállásunkban hitvalló őseinkhez méltóvá tegyen. Amen. V. D. Raffay Sándor püspök üdvözlő beszéde az augsburgi ünnepségen 1930 szeptember 22-én. Ünneplő gyülekezet! Szeretteim az Ürban! Miként az égen a vándormadarak, úgy vonultak ezekben a napokban a föld színén is a távoli népek és nemzetek fiai e tisztes város falai közé. Miként azok a vándormadarak, úgy az ünneplésre vonuló emberek is ösztönös törvény kényszerét követik. Világosságra, fényre, melegségre, élet újulására vágyakoznak. Es ezt mind itt gondolják feltalálni az együttes ünneplés kedves napjain. És felzendül ajkukon a zsoltáríró szava: Énekeljetek az Ürnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett: tudtul adta az ő szabadítását, a népek előtt megjelentette az ő igazságát! (Zsoltár 98, 1—2). Mi most ennek a szabadításnak négyszázéves fordulóját jöttünk ünnepelni. Ezért a szabadításért jöttünk hálát adni. Ezt az igazságot jöttünk meg-