Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

ötven év távlatából. Az Űr 1891. esztendejének június havában Sárkány Sámuel bányakerületi püspök Bachát Dániel budapesti esperes és Haendel Vilmos kishonti esperes segédletével a budapesti Deák-téri templomban az egyház ősi szokása szerint négy társammal együtt a lelkészi szolgálatra ünnepélyesen felavatott és kibocsátott. Mivel már 1885. szeptembere óta be voltam sorozva a Mollinárv-bakák ezredébe önkéntesnek, hogy katonai szolgálattal ne zavarjanak, szülővárosom lelkészétől, Török József pestmegyei főesperestől segédlelkészi meghívó-levelet kaptam. Szeptemberben azonban már a lipcsei, majd 1892. tavaszán a baseli egyetemre mentem, ahol is az előző 1890—91. tanévben a jénai egyetemen megkezdett történelmi és bölcsészeti tanulmányaimat folytattam. 1892. szeptemberétől 1893. júniusáig a besztercebányai evangélikus gimnáziumban helyettes tanár voltam s egyúttal Mockovcsák János zólyomi főesperes mellett segédlelkészi szolgálatokat is végeztem. 1893. július havában a tápiószentmártoni egyházközség rendes lelkészi állásába iktattak be s így ebben a most folyó esztendőben töltöttem be rendes lelkészi szolgálatom ötvenedik esztendejét. Hogv közben 12 esztendőn át a pozsonyi theológiai akadémia tanára voltam, ez nem törte meg állandó lelkészi munkálkodásom folyamatosságát, mert Pozsonyban is Tresztyénszky Ferenc esperes és a gyakorlati theológia tanára mellett igen gyakran hirdettem az Isten igéjét. Sőt az utolsó hat éven át minden vasárnap délül án magyarul pré1*