Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

51 oka, hogy középiskoláinkban az evangélikus szellem mind jobban sorvad, míg a divatos korszellem mind jobban terjed és ez az oka, hogy evangélikus ifjúságunk a tulajdon középiskoláinkban sem nevelődhetik komoly és öntudatos evangélikus hívővé. ötven év alatt főiskolai státusunk állapotában is szomorú változások történtek. Országunk feldarabolása előtt három theológiai intézetünk volt, amelyekből, mint már rámutattam, csupán csak a soproni maradt meg, míg a pozsonyi és az eperjesi intézetek tanári karai csak töredékben verődtek össze pár rövid évre az ország fővárosában. Egyetlen jogakadémiánkat kiüldözték és szinte kegyelemkenyéren telepedett meg Miskolc városában. De megtelepedett és az állam rombolni akaró kezének csapásai alatt is mindmáig él és munkálkodik. Mi lesz a sorsa? Ezt csak Isten tudja. Mi csak azt tudjuk, hogy nem szabad felejtenünk az Isten igéjének ama kötelezését: Tartsd meg, amid van. A főiskolákra és egyetemekre járó ifjúság gondozását is felvette egyetemes egyházunk és nemcsak a Budapesten meglévő Luther-Otthon lakóit, hanem az összes egyetemek és főiskolák hallgatóit is igyekszik az egyház számára megtartani és a jövendő számára biztosítani. Régebben az egyetemi és főiskolai evangélikus ifjúsággal senki sem törődött. Aki közülök az otthonból elég valláserkölcsi erőt és evangélikus öntudatot vitt magával a főiskolákra, az megmaradt apái hűségében, aki azonban idegen befolyás alá került, az vagy a közönyösök vagy a hitehagyók számát szaporította. Egyházunk vezetősége rájött már arra a természetes belátásra, hogy a híveket életük semmiféle korszakában sem szabad magukra hagyni. Ezért engedélyezett külön lelkészi állást az egyetemi és főiskolai hallgatók gondozásának céljára. Ennek áldásos hatását és következményeit a jövőtől bizalommal várjuk. 4*