Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)
52 Ötven év távlatából az egyház közigazgatása terén is sok és gyökeres változást észlelhetünk. Nemcsak a formákban, hanem a lényegben is. Ami a formát illeti, bizonyos, hogy közigazgatásunk bizonyos szempontból egyszerűbb lett. Azelőtt egy-egy esperességi gyűlés is igen széles körben mozgott. Valóságos esemény volt. Nem is órákhosszat, hanem napokon át tartott. Minden kis ügyet széltében tárgyaltak. Sokszor négy öt szónok is elmondta ugyanazt egymás után. És a gyűlés tagjai mind türelmesen végighallgatták. Az idő múlt, a pénz emésztődött, de a tanácskozás hosszúsága nem rövidült. Mikor negyedszázaddal ezelőtt a bányakerület püspöki hivatalát átvettem, hagyományos szokás volt, hogy a kerületi gyűlés három napon belül nem ért véget. A gyűlésnek voltak törzsszónokai, akik vagy minden tárgyhoz hozzászóltak, vagy amibe belemélyedtek, abból nem tudtak kivergődni. Ma már eljutottunk odáig, hogy a közgyűlések alig tartanak egyetlen napon át, mert az összevont bizottságokban mindent előre megtárgyalunk s a közgyűlésen csak a lkész határozati javaslatokat terjesztjük elő. Ugyanígy rövidült meg a tárgyalás az egyetemes közgyűlésen is. Mióta pedig a legújabb zsinati törvény alapján az egyházi közigazgatás minden fokozatán presbitérium készíti elő az ügyeket, azóta közigazgatásunk csakugyan gyorsabb, közvetlenebb, olcsóbb és kielégítőbb. A lefolyt ötven év alatt két ízben ült össze egyházunk zsinata az egyházi törvények korszerű átalakítására. A kilencszázas évek elején tartott zsinati ülések nem vezettek eredményre, az első világháború miatt érdemleges határozatot nem hoztak. Legutóbbi zsinatunk is új törvények hozatala helyett csak a régi törvények kiegészítését és korszerű javítását végezte. Az élet fogja megmutatni, hogy jó munkát végeztünk-e csakugyan. Ötven év távlatából akaratlanul is megakad a szemem