Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

44 sületekben az egyházközség különböző társadalmi rétegei legkönnyebben tömörülnek testvérközösségbe és legkönynyebben megszokják az egyház ügyeivel és az egymás bajával való testvéries törődést is. ötven év alatt széltében rendkívül sok új nőegyesület alakult egyházunkban, de összefogó szervezet hiányában igen sok elsorvadt vagy tétlenkedik. Ezért kívánatos az evangélikus nők egyesületeinek országos szervezetbe való tömörítése, ami, hála Istennek, ma már folyamatban is van. A nőknek az egyházban való jelentőségét felismerve, az első világháborút követő években az Országos Nőképző Egyesületnek a Veres Pálné-utcában lévő, de munkálkodását megszűntetett Nőnevelő Intézetét és internátusát 15 évre kibéreltem és az első igazi női továbbképző intézetet létesítettem, eleinte Szigethy Lajos, később Bánkuty Dezső igazgatása alatt. Ebben az intézetben a drezdai nőnevelő intézetek mintájára egészen új tananyaggal és új tanterv szerint foglalkoztak a polgári iskolát vagy a középiskola alsó tagozatát elvégzett nagyobb leányok. A később következő középiskolai reform a mi intézetünk mintájára állapította meg az úgynevezett „leánykollégiumi" típust. Ekkor az eddig „Veres Pálné-leányliceum" néven szereplő és közkedveltségnek örvendő intézményünket a fenntartó egyház leánykollégiummá szervezte át, ami egészen természetei volt, hiszen az iskola típusát mi teremtettük meg. Sajnos, a minisztérium megnemértése következtében ezt a leánykollégiumot később leánygimnáziummá kellett átalakítanunk. Ugyanis a minisztérium a kollégium érettségi bizonyítványát az egyetemen, illetőleg a főiskolákon túlságosan korlátozott kis körben engedte érvényesülni. így a szülők is sürgették, hogy térjünk át olyan középiskolai formára, amelynek végső bizonyítványa az egyetem minden karára érvényes. Kénytelenek voltunk a változást megtenni. Jel-