Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

45 lemző, hogy később Hóman miniszter kárnak vallotta, hogy a leánykollégiumot feloszlattuk, mert szerinte annak tanterve és tanítási módszere felelt meg legjobban a női lelkületnek. A nők egyházias lelkületének bizonyos mértékű ellankadása annak a következménye, hogy az utóbbi ötven esztendő folyamán sok régi jó egyházi szokás elkopott minálunk. Azelőtt, legalább vidéken, sohasem mulasztották el, liogy a jegyesek a lelkésznél jelentkezzenek, amikor is a jegyesség ideje alatt hasznos és szükséges valláserkölcsi oktatást kaptak. A menyasszony, illetőleg asszonyavatás szokása is elmaradt. Falusi pap koromban az esküvő után való napon történő asszonyavatás kedvező alkalmat nyújtott a lelkésznek arra, hogy az ifjú menyecskét az evangélikus nő hivatásáról, erkölcsi kötelezettségeiről és egyházával szemben tartozó szolgálatairól kioktassa. Még a vegyesházasságot kötő felekre is tudtunk ilyenmódon közvetlen befolyást gyakorolni. Az egyházkelés pedig a gyermekágyból felkelt asszonynak gyermekével együtt a templomban való megjelenése és hálaadása alkalmával az édesanyai hivatás szent kötelességei megvilágítására nyújtott kiváló alkalmat. Jól emlékszem kezdő falusi pap koromból, bár egészen fiatal ember voltam, mégis az ifjú menyecskéket, de még az édesanyákat is, akik rendszerint két rokon társaságában jelentek meg az oltárnál, sokszor térítettem olyan útra, amely a későbbi békés családi életnek és a szolgáló szeretetben gazdag együttélésnek komoly alapja maradt. Az egyházikelés elmaradása az egyke káros divatjának elharapózására is nagy befolyással volt és van. Megengedem, hogy ma máiezeket az elhanyagolt régi jó szokásokat felújítani és kötelezővé tenni aligha lehetne, de azt is vallom, hogy ahol még megvannak és megtarthatók, azok megtartása csak a legnagyobb áldásnak tekinthető, úgy az egyéni és a családi