Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

35 mint a kiegyezés után. Amit azóta rólunk a külföldiek tudtak, azt vagy osztrák forrásokból, vagy a köztünk nyugtalankodó nemzetiségektől tudták. Hazánk német lakossága, talán az egyetlen erdélyi szász népet kivéve, mindig hűséges és kifogástalan honpolgár volt. A tótok ellenben, különösen az 1859-ben megjelent császári pátens óta, erős propagandát fejtettek ki a nemzet ellen és ami a propagandából egyházunkat illeti, a külföld nagyrészével elhitették, hogy a Magyarországon élő lutheránusok vagy németek vagy tótok, a magyarok ellenben mind kálvinisták. Ezért történhetett meg velem is az a kellemetlenség, hogy mikor a lipcsei egyetem híres professzoránál, Luthardt-nál tisztelegtem és ő azt kérdezte, hogy milyen nemzetiségű vagyok, nem akarta elhinni, hogy magyar vagyok, mert azt mondta, hogv tudomása szerint a magyarok mind kálvinisták, én tehát, ha lutheránus vagyok, nem lehetek magyar. Pedig Luthardt nem volt ellenségünk, csalk helytelenül volt tájékoztatva a magyarhoni evangélikus egyházról. De hitvallásos álláspontunk sem volt tiszta a külföldiek előtt. Mikor ugyanis az amerikai evangélikusok képviseletében Morehead professzor 1919-ben felkeresett, az volt hozzám az első kérdése, hogy milyen hitvallási alapon áll a magyarhoni evangélikus egyházi? Csak aikkor ismert el bennünket hittestvéreinek, amikor megtudta, hogy a magyar evangélikus egyház az összes hitvallási iratokat magáénak vallja. Ma már széltében tudják az egész világon, hogy a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház a legkomolyabb lutheri alapokon áll és hitvallási dolgokban sem a lelkészi kar körében, sem az egyházban szakadás nincs. Ennek tudása okozta azt, hogy az Eisenachban tartott első lutheránus világgyiilés egyik elnöki tisztét a magyar evangélikus egyház képviselőjére ruházták, továbbá, hogy az amerikai evangélikusok, valamint az osztrák és németbirodalmi egy3·