Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

34 zet mindig lenézettek és mint egyház mindig elhanyagoltak. A külfölddel való újabban mind gyakoribb és szélesebb körijén mozgó érintkezésünk azonban jobb jövővel biztat. A norvég evangélikus egyház missziói telepet létesített Bu dapesten, amely Johnson Giesle lelkész vezetése alatt működik és templomát a mi istentiszteleteink számára is nyitvatartja. A külföldi egyházakkal való érintkezésnek anyagi szempontból is nagy jelentősége volt, különösen a húszas évek elején, amikor is Amerika, Svédország, Dánia és Norvégia sokszor igen tekintélyes pénzbeli támogatást nyújtott evangélikus egyházunk elesettjeinek. De a legfontosabb mégis az a szellemi nyereség volt, amely a külföldi érintkezésekből egyházi életünket meggazdagította. Régebben a külföldön tanuló magyar ifjúság inkább kedélyes hangoskodásával tűnt ki, nem pedig a komolyságával és a szorgalmával. Az ötven év folyamán örvendetes változás állt be ezen a téren. Külföldön megforduló theológusaink néhol egészen tisztelétreméltó munkát folytatnak és hazajőve a külföldi egyházakban látott élet és tanulmány tárgyává tett irányzatok gyümölcseit igyekeznek hazai egyházunk talajába átültetni. Különösen az északi országokkal való érintkezéseink áldásosak. Mindenesetre sokkal áldásosabbak, mint a hajdanában szokásos németországi kirándulások, ahol inkább a kritikai boncoló szellem eredményeivel ismerkedtek meg theológusaink, míg az északi országokban inkább megtelítődnek az evangélium lelkével és így a külföld újabban szokásos járása úgy az egyházra, mint az ifjúságra nézve sokkal több áldással jár. A külföldi egyházakkal való érintkezéseim folyamán mindjobban meggyőződtem arról, hogy a külföldiek szívesen elfogadják az egyházunkról és nemzetünkről való megbízható tájékoztatást. A magyar szabadságharc után a külföldiek sokkal többet foglalkoztak a magyarság dolgával,