Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

26 legtöbbször azonban a hatalmi érdek előtérbe helyezése miatt oly egyoldailú álláspontot foglaltak el, amely az együttélést csaknem lehetetlenné tette. Végtelen kárára vált a két protestáns egyháznak az ilyen módon folyton fokozódó és még a mai napig is növekvő elidegenedés. Az én ifjúkoromban még sok lelkészünk volt, aki a közös protestáns theológián végezte tanulmányait és így a testvéri türelmes együttélés apostola volt. A Székács—Török-kor testvéri közössége azonban nem vollt hosszúéletű. Lassú elsorvadásának történetét és okait érdemes volna külön tanulmány tárgyává tenni, hogy okulást merítsen a mai nemzedék a jövendőre vonatkozólag. Evangélikus egyházunk a létfenntartás komoly kötelességének nyomása alatt kénytelen volt sajátos egyéni élelét jobban kiépíteni. Missziói egyházközségeket szervezett, a szórványokat gondozásába vette, szellemi birtokállományát megtartani és továbbépíteni igyekezett, inert észrevette, hogy az együttélés következtében öröklött szokásai mennyire lekoptak és lelki szükségei mennyire kielégítetlenek. Ε ráeszmélés következménye volt legutóbbi zsinatunknak az az intézkedése, hogy az egyház lelki életének lutheri szellemben való gondozását, mint elsőrendű lelkészi kötelességet törvénybe iktatta, a magyarnyelvű egyházközségek részére az egységes liturgiát kötelezővé tette és a sajátosan lutheri élet kialakítását minden téren követelte. A református testvérekkel való melegebb együttműködésnek voltak a múltban igen értékes eredményei. Ötven évvel ezelőtt alakították meg a Néppártot, ugyanekkor indították meg az Alkotmány című politikai napilapot, majd megkezdték az örszágos Katolikus Nagygyűlések rendezését, szervezték a kongregációkat, bevezették a lelkigyakorlatokat és így megindították a katolikus egyház nagy ébredési korszakát. A múlt század negyvenes évei óta a kato-