Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

27 licizmus nem volt ugyan nálunk uralkodó vallás, de az elsőség minden előnyével rendelkezett. Közjogi hatalom, nagy anyagi gazdagság, minden téren való erős befolyás és óriási hívőtábor birtokában a szabadságharc után ugyan egyidőre mintha elalélt volna, de amint felébredt és öntudatra jutott, hatalmas erővel szervezkedett és mindenképen igyekezett visszaszerezni a történeti múltjában birtokolt hódító és uralkodó hatalmat. A két protestáns egyház sérelmei pedig mindjobban szaporodtak. Ezért kellett megalakítani a közös protestáns bizottságot, ezért igyekeztünk a Magyar Szó című lapban protestáns -sajtóorgánumot szerezni, sőt külön protestáns politikai párt alakítáisával is próbálkoztak, de ezen a téren a szervezkedés nem sikerült, mert vezető politikusaink a külön párlba való tömörülést nem tartották helyesnek. Sajtóorgánumunk is pártolás hiányában csakhamar elhallgatott. Akkor a meglévő lapok közül igyekeztünk egyet megnyerni, de csakúgy, mint a bolsevista uralom után. egyik lap sem bízott a protestáns közönség összetartásában és lapját egyik szerkesztő sem bocsátotta rendelkezésünkre. Az első világháború után bekövetkezett nemzetközi szocialista, majd bolsevista uralom az egyházakat és a vallást gyökereiben támadta meg. Ez volt az elmúlt ötven esztendő alatt az egyházra nézve a legválságosabb helyzet. Az egyház és a vallás léte forgott kockán. Védelmére nemcsak a protestánsok, hanem a római és a görög katolikusok, sőt az öszszes ú. n. szekták is tömörültek. Élénk emlékezetemben van még a Vigadó-beli nagygyűlés, amelyen a társadalom különböző osztályai és az összes egyházak a vallástanításnak az iskolában való meghagyását követelték. Már ekkor és hoszszú hónapokon keresztül azután is minden héten összegyülelekezett a Deák-téri iskolák egyik termében a vallásvédelmi társaság vezérkara, amelyben nemcsak a történelmi egyhá-