Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

22 tünt fel a katolikus ébredés, amelynek legelső mozzanata volt a Néppárt megalakítása. Ezekkel a mozgalmakkal az államhatalom igen keveset, a társadalom pedig alig törődött. Csiak mikor a protestáns közvélemény felzúdult, akkor kezdett az államhatalom az elkeresztelési kérdéssel foglalkozni. Csáky akkori miniszter jóakarattal mindent elkövetett, hogy a kellemetlenségeket orvosolja, de a harci kedvre hangolt katolicizmust nyugalomra bírni már nem volt képes. Ettől fogva az államhatalom, amely a Néppárt politikai súlyával is kénytelen volt számolni, mind engedékenyebb lett a katolicizmussal szemben és a protestáns közös bizottság által előterjesztett sérelmekre vagy nem válaszolt, vagy ravasz kimagvarázásokkal felelt. Egyházunk és az állam egymáshoz való viszonyában tehát ettől fogva bizonyos feszültség állt be, de azért még mindig lehetett a hatalom birtokosaival nyugodtan és eredményesen is tárgyalni. Az Λ olt a szokás, hogy az egyházat érdeklő mindenféle intézkedés vagy rendelet vagy törvényjavaslat nem láthatott addig napvilágot, míg a kormány azt a protestáns egyház vezetőivel meg nem beszélte és véleményüket meg nem hallgatta. Még az első világháború után is sokszor volt tanácskozás a minisztériumban az egyházi és iskolai dolgokban, de ezek lassanként megszűntek és Klebelsberg minisztersége alatt már csak a kész rendeleteket küldték meg hozzászólás végett, ami azonban puszta formalitás volt. Megtörtént az is, hogy éppen protestáns igazságügyminiszter adott ki előzetes megkérdezésünk nélkül olyan rendeletet, amely a lelkészek meghívó és díjlevelének tételeit egyoldalúan megváltoztatta. Ezt a intézkedést a honvédelmi miniszter is utánozta. A lelkészek kétoldalú szerződés alapján jogosan követelhető javadalmát tehát körön kívül álló hatáság önkényesen megváltoztatta, ami azelőtt soha meg nem történhetett volna. Mikor a tanács-