Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

21 az ii. η. sátoros ünnepekre szorítkozott. Ötven év folyamán minden tekintetben nagy változás történt egyházunkban. Ma már a legtöbb egyházközségben szokásban van a pásztorkodó látogatás, a betegek felkeresése, s különösen az első világháború óta az özvegyek és árvák meglátogatása és a hívekkel való közvetlenebb törődés. Gyakoribb lett az úrvacsora-osztás, a hívekkel való foglalkozás pedig részint egyesületekben, részint azokon kívül is mind szélesebb mederben folyik. A lelkész munkája megszaporodott és egyoldalú papi karakteréből sokat veszítve inkább lelkipásztori karaktert vett fel. Kétségtelen, hogy ennek a változásnak előidézésére igen nagy befolyással volt a katolikusok tervszerű mozgolódása, hatalmi törekvése és különösen az 1918. esztendő pünkösdjén életbe léptetett Corpus Juris Canonici pápai törvénykönyvnek a vegyesházasságok dolgában elfoglalt rideg álláspontja. A reverzális törvénybe iktatása a római katolikus egyháznak adott kedvezmény volt a polgári házasság behozatala miatt. A polgári házasság kötelező volta után megindult reverzális-hajszát igen élessé és reánk nézve igán fájdalmassá tette a száz év óta meglévő Lambruschiniféle egyezmény megszűntelése, ami a katolikusokat támadásra. a protestantizmust pedig védekezésre indította. Ötven évvel ezelőtt a vegyesházasság még nem igen okozott kárt a protestáns egyházaknak, a kánoni törvény életbeléptetése óta azonban egyházi életünknek egyik pusztító betegsége lett. Viszont azonban éppen ez a veszedelem kényszerítette lelkészeinket a hívekkel való komolyabb foglalkozásra, az ifjúsággal való törődésre és az egyház létét veszélyeztetető hűtlenség lehető csökkentésére. Ötven évvel ezelőtt viszonylagos nyugalom uralkodott az egyházak életében és egymáshoz való viszonyukat, ha egy-két szórványos eset zavarta is, nagyobb kárt nem okozott. Az elkeresztelések divatjával azonban egyidejűleg