Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

17 és belmissziói célokra szolgáló épületekel. Alig volt valaha az alkotások terén olyan fellendülés az egyházban, mint az utóbbi ötven esztendő alatt. Ez idő folyamán törekvés árvaházak és szeretetházak, kiváltképen pedig virágzásnak indult a diakonissza intézmény, amely valóságos áldása az egész egyháznak. A múlt század végén sokszor meggondolatlanul és szükségtelen feladott iskoláink pótlására új iskolák épültek. És mintha csak a refonmáció kezdete hajlott volna vissza hozzánk, nyomdák létesültek, könyvkiadó vállalatok keletkeztek, lapok indultak és olyan intézmények létesültek, mint pl. a népfőiskolák, amelyekről még ötven évvel ezelőtt szó sem esett. Ez intézmények legnagyobbja a Fébé diakonissza anyaház, amely rövid két évtizeden belül sokkal több egyházépítő munkát végzett és több intézményt létesített, mint azelőtt az egész egyetemes egyház. Alakultak templomi énekkarok, amelyek némelyike ma már az ország bármelyik énekkarával felveheti a versenyt. Mindez azt mutatja, hogy egyházunk élő és alkotó egyház s a múlttal szemben alkotásainál csak az a különbség tűnik szemünkbe, hogy a múltban egyesek bőkezűsége, most pedig a közösség buzgósága és élni akarása hozta létre az alkotások legtöbbjét. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy egyházunk közössége az utolsó ötven év alatt egyházhűségében nem hanyatlott. Csak amióta a vegyesházasságok terén a reverzálishajsza megindult, estek el híveink közül igen sokan. Azóta híveink több kísértéssel kénytelenek megküzdeni, mint ötven évvel ezelőtt. Viszont, ez az állapot a lelkészekre a vigyázás és a példaadás terén sokkal több kötelességet ró, mint a mi ifjúkorunkban. Fokozódott a vigyázás kötelessége. Mert egyházunk híveinek egy részében a lutheri határozottság és biztos öntudat nagyon elhanyatlott. Ma igen kevés ember vállalkoznék a gályarabságra, de annál több akad, aki őseinek hitét elalkudja vagy áruba bocsátja, ötven évvel ezelőtt 2