Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

A keresztyén egyház a reformáció előtt

5 A keresztyén egyház a reformáció előtt. A keresztyén egyház az első századokban életének fenntartásával, jövendőjének biztosításával volt elfoglalva. Belső életének kialakításával csak akkor kezdett igazában foglalkozni, mikor már biztos volt alatta a talaj. Ügy látszik, hogy a 306. évi elvirai zsinat foglalkozott első ízben a vegyesházasság kérdésével. Két kánonban hozott erre vonatkozó határozatot. A 15. kánon általában eltiltja a keresztyén hajadonoknak a pogányokkal való házasságát. A 16. kánon pedig már büntetést is szab ki: „Ha az eretnekek a katolikus egyházba betérni vonakodnak, nem szabad katolikus leányt hozzájuk adni feleségül. De a zsidónak sem szabad odaadni, mert semmi közössége nem lehet a hívőnek hitetlennel. Ha a szülők e tilalom ellenére cselekesznek, öt esztendei vezekléssel bűnhődnek." Ebben a határozatban két fontos dolog van. A tilalom mellett elsőbb is az, hogy az eretnekek áttérítésére törekedtek. A másik az, hogy nem a frigykötőt büntették, hanem a szülőket. A 314. évi árlesi zsinat, 11. kánona már azt rendeli, hogy ,,Azt a keresztyén leányt, aki pogányhoz megy féleségül, az úrvacsorától el kell tiltani." Később mind élesebbek a tilalmak, de újat nem mondanak. A 341—380. közt tartott laodiceai zsinat 31. kánona ezt rendeli: „Noha nem szabad az eretnekekkel házasságba keveredni, s fiút, vagy leányt nekik adni, mindazáltal befogadhatok, ha kilátásba helyezik, hogy jövőben keresztyénékké és katolikusokká lesznek. Ezt a határozatot a 451. évi chalcedoni zsinat 14. kánona megújította és a vegyesházasságot, csak abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha a nem katolikus fél katolikussá lett. Ezzel a határozattal a reverzális követelése és az áttérités a katolikus egyház alaptörvényévé lett. A 633. évi IV. toledói zsinat a száz évvel előbb tartott orleánsi zsinat ama határozatát újította meg, hogy zsidókeresztyén vegyesházasság esetében a már fennálló házasság is szétválasztandó, a katolikus fél kiközösítendő, a házasságból származó összes gyermekek pedig a katolikus vallásban nevelendők. Az egyház és az állam a vegyesházasság dolgában szívesen kereste és ápolta egymás szövetségét. II. Theodosius keletrómai császár 438-ban törvényt hozott, amely kimondja, hogy a pogánnyal, vagy zsidóval házasságot kötő keresztyén ember halállal büntetendő.