Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Mi volna teendő?

58 télyét is megingatja. A könnyelmű válások számát pedig akaratlanul is szaporítja. Nagyon kényelmes álláspont az, ha az állam egyszerűen megnyugszik abban, hogy bármely egyház jogosítva van a maga híveinek az egyházhoz való viszonyát megállapítani és valláserkölcsi életfelfogását megszabni. Ehhez csakugyan minden egyháznak kétségtelen joga van, de csak addig a határig, míg a másvallásúak nyugalmát, az állampolgárok békés együttélését és a családi élet egyetemes tisztességét nem bántja. Az államnak elemi kötelessége hogy nemcsak a polgárokra nézve, hanem az egyházakkal szemben is határozottan állapítsa meg és védelmezze meg azokat a határokat, amelyek között a köznyugalom, a törvények tisztelete és a mások iránt is tartozó kímélet terén mozogniok kell és mozogniok lehet. Mi, a Krisztus evangéliumának vallói és követői nyilvánosan és ünnepélyesen megállapítjuk, hogy a vegyesházasságok kérdésében és a reverzálisok által felidézett keserűségek és visszásságok dolgában elsősorban nem a római katolikus egyházzal, hanem a magyar állammal jutottunk öszszeütközésbe. Nekünk nem a római pápán, hanem a magyar államon van keresni valónk. Mi a róm. kat. egyháztól legfelebb közös Megváltónk által híveire parancsólt testvéri kíméletet várhatjuk, a magyar államtól ellenben jogos és törvényben is kötelezett védelmet várunk. És ezt az állam érdekében is hangsúlyozzuk. Mert az a meggyőződésünk, hogy ha az állam a társadalom rendjének nyugalmat, a tulajdon törvényeinek pedig egyetemesen kötelező tekintélyt szerezni nem tud vagy nem akar, ha szótlanul eltűri a házasság intézményének nyilvános kisebbítését és a reverzális-hajsza következtében mindjobban kiélesedő kellemetlenségeket; akkor nemcsak a lelkiismeret szabadsága ellen, hanem tulajdon hivatása ellen is vét. Ezért tehát az államnak elemi kötelessége, hogy a saját törvényeinek érvényt, bármely vallásfelekezethez tartozó polgárának pedig kellő védelmet és nyugalmat biztosítson. Mindkét nagy történelmi protestáns egyház közgyűlése kénytelen volt arra az egyező álláspontra helyezkedni, hogy a vegyesházasságok és a reverzálisok kellemetlenségeit nem lehet másképpen megszűntetni, mint az 189Jf. XXXII. t.-c. eltörlésével és az 1868. LIII. t.-c. 12. §-ának visszaállításával. Ezzel a törvényhozási intézkedéssel a reverzálisok véglegesen eltiltatnának, a vegyesházasságokból született gyermekekre nézve pedig az a mindenkire kivétel nélkül kötelező állapot létesülne, hogy a gyermekek nemük szerint követik a szülők vallását. Mivel Magyarország a vegyesházasságok klasszikus hazája, ahol alig van család, amelyben vegyesházasság nem