Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Ellenáramlatok

36 1. §. Ág. hitv. evang. egyházunk az egyházi esketés jogának gyakorlatát ... a polgári házasságkötés mellett is teljes mértékben igénybe fogja venni. 2. §. A kihirdetés kötelezését rendeli el. 3. §. Szintén a kihirdetésről szól. 4. §. Az egyházi esketés azoktól az evang. vallású házasoktól és azon keresztyén vegyes vallású házasoktól, akiknek legalább egyike evangélikus, meg nem tagadható, ha a polgári anyakönyvvezető tanúsítványával igazolják, hogy a polgári házasságot már megkötötték. Megeskethetők az olyan házasok is, kiknek egyike evangélikus vallású, másika pedig nem keresztyén. 5. §. A tanúsítvány szükséges voltát hangsúlyozza, azt az esetet kivéve, ha az egyik házasfél közel halállal fenyegető betegségben szenved. 6. §. A lelkész iparkodjék a házasulókat arra bírni, hogy az egyházi esketést a polgári házasságkötés után vegyék igénybe. 7. §. Az egyházi esketés rendszerint az Isten házában végzendő, de'fontos okokból kivételképpen magánlakásban is megtartható. 8. §. Az egyházi esketés rendszerint azon lelkész előtt történjék, aki az eddigi gyakorlat szerint az esketésre illetékes. 9. §. Az esketési stólák érintetlenül hagyatnak. 10. §. Az egyházhívektől megkívánjuk, hogy a polgári házasságkötés után azonnal vegyék igénybe az egyházi esketést és hogy úgy a hirdetésre, mint az esketésre legalább is a polgári hirdetés folyama alatt jelentkezzenek. 11. §. Az esketés egyházi szertartása jelenlegi agendális alakjában fenntartatik. Az ezirányban szükséges módosítások keresztülvitelével a püspökök bízatnak meg. A bányai evangélikus egyházkerület 1896. évi közgyűlése jegyzőkönyvének 65. pontjában Veres József békési főesperes indítványára felkérte az egyetemes közgyűlést, intézzen a kormányhoz feliratot oly rendelet kiadása céljából, hogy az esetben, midőn bevett vagy törvényesen elismert különböző vallásfelekezethez tartozó házasulok egyességet kötnek arra nézve, hogy gyermekeik valamennyien az apa vagy anya vallását kövessék, az egyesség félvételére illetékes közegek az egyességet megkötő felek illetékes lelkészeit a megállapodásról értesítsék. Az egyetemes közgyűlés 1896. évi jkve 83. pontjában az indítványt elfogadta, a felirat szerkesztésével Sztehlo Kornél ügyészt, felterjesztésével pedig az egyetemes felügyelőt bízta meg.