Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Vergődések és alkudozások

10 tétellel engedtetik meg, lm a nemkatolikus fél írásos reverzálist ad, hogy mindkét nemű gyermekei az orthodox hitben neveltetnek." II. József a reverzálist eleintén szintén meghagyta ugyan, de 1781. március 23-án kelt rendeletével kimondotta, hogy a protestáns fél javára adott reverzális is teljesértékű és kötelező. Az 1781. október 15-én kibocsátott „türelmi rendelet" azonban a reverzálist eltörölte és a vegyesházasságból származó gyermekekre vonatkozólag azt rendelte, hogy: „Ha az apa róm. kat., az összes gyermekek az a.pa vallásában nevelendők. Ha az anya róm. kat., a gyermekek nemük szerint követik a szülők vallását. Ha pedig az ágostai és helvét hitvallású házasfelek vegyesházasságából a férfi katolikussá lesz, a felnőtt kort még el ért gyermekek mind katolikusok lesznek, ha pedig az anya lesz katolikussá, akkor a kiskorú leánygyermekek követik anyjuk áttérését." Ez intézkedést Batthyány József esztergomi prímás 1782. március 7-én a Magyar Királyi Helytartó Tanácshoz benyújtott iratában kifogásolta, azért, mert a reverzálist eltörölte, a vegyesházasság kötését pedig megkönnyítette. Azt vitatta, hogy a róm. kat. egyház a reverzálissal a család vallási békéjét szolgálja. (! ?) Ugyanígy okoskodott a szepesi és a rozsnyói püspök is, akik a királyi rendelet ellenére a régi gyakorlatot tartották fenn. Az e tárgyban hozzá intézett feliratokra és előterjesztésekre a római Cúria is kimondotta, hogy a vegyesházasság csak a XIV. Benedek által megállapított biztosítékok mellett érvényes. Kimondta azt is, hogy amelyik római katolikus hívő vallása ellen vét, magát az absolutióra és a szentségekre méltatlanná tette. Vergődések és alkudozások. II. Lipót két évig tartó uralkodása fordulót jelent ugyan a felekezetközi helyzetben, a vegyesházasság kérdését azonban meg nem oldotta. A róm. kat. püspökök által erőszakolt reverzálisok annyi keserűséget okoztak, hogy a protestáns rendek már olyan törvény meghozatalába is belenyugodtak volna, amely megadja a szülőknek a jogot, hogy gyermekeik vallását szabadon megállapítsák, ha pedig ilyen megállapodást nem kötnének, valamennyi gyermek az apa vallását kövesse. A király az 1790. évi országgyűlés által meghozott vallásügyi törvényt, a híres-nevezetes XXVI. törvénycikket szentesítette. Megnyugvást azonban ez a törvény sem hozhatott. A vegyesházasságra vonatkozólag ugyanis a 15. pont így rendel-