Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Vergődések és alkudozások

11 kezik: „A vegyesházasságokból, amelyek mindenkor a katolikus lelkészek előtt lesznek kötedendők, amelyek ellen azonban bármély akadályt akármilyen szín alatt emelni tilos legyen, származott és származandó gyermekek, ha az atya katolikus, az ő vallását kövessék, ha pedig az anya katolikus, akkor csak a fiúgyermekek követhessék atyjuk vallását." A 16. pont pedig így szól: „Valamint azon házasságokból, melyek már megkötésük idején vegyesek voltak, úgy az olyanokból eredő perek is, mélyek az egyik félnek az evangélikus vallásra való áttérése következtében váltak vegyesekké, mivel mind a két esetben valóságos szentségről van szó, a katolikus szentszékek elé tartoznak." (Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog 90. 1.) II. Lipót 1791. november 17-én kiadott rendeletében a reverzálist is megengedte. Utódja I. Ferenc 1792. szeptember 25-én a vármegyékhez intézett rendeletével szintén kimondta a reverzálisok érvényességét. Mivel azonban a szabadabban gondolkodó és protestáns többséggel bíró vármegyék ez ellen tiltakoztak, rendeletét 1793. február 12-én odamódosította, hogy a reverzálisokat ezentúl a Helytartótanács útján a királyhoz kell felterjeszteni. A sok huza-vona szükségszerű következménye az volt, hogy a vegyesházasságot kötni szándékozók a róm. kat. papok kellemetlenkedése miatt egyszerűen a protestáns lelkészekkel áldatták meg frigyüket. Ez ellen a róm. kat. püspökök nemcsak tiltakoztak, hanem a királynál rendeletet is eszközöltek ki, amely kimondta, hogy a vegyesházasság csak akkor érvényes, ha a tridenti formák szerint köttetik. Ebből következik, hogy a protestáns lelkészek előtt kötött vegyesházasság érvénytelen, érvényessé csak akkor válik, ha a róm. kat. pap újból megköti azokat. (Recopulatió). Képzelhető, mennyi keserűség és mennyi kellemetlenség származott ebből a kíméletlen rendeletből. Talán az emiatt emelt örökös panaszok indították a római Cúriát arra, hogy 1795-ben a szepesi püspökhöz intézett leiratban megengedte, hogy a vegyesházasság kötésénél, a róm. kat. pap akkor is jelen lehessen, de csakis passive, ha reverzális nem köttetett. A két táborban azonban tovább folyt a harc és hullámzott az alkudozás. A király engedelmes szolgája volt egyházának, de nem tudott igazsággal mérő fejedelme lenni népének. A vegyesházasság kérdésében egyre-másra bocsátotta ki a róm. kat. egyháznak kedvező rendeleteket. íme belőlük néhány. 1804. december 4-én elrendelte, hogy a róm. kat. anya törvénytelen gyermekei mind a róm. kat. vallásban nevelendők még akkor is, ha a protestáns apa őket elismeri, vagy utó-