Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Magyar állapotok 1790. előtt

9 vitatta. Javaslatát csak 1722. június 21-én terjesztette elő. Ebben teljesen a római álláspontra helyezkedett s olyan törvény meghozatalát javasolta, amely kimondja, hogy a vegyesházasság érvényesen csakis róm. kat. pa.p előtt köthető meg, a születendő gyermekek pedig valamennyien róm. kat. vallásban nevelendők. III. Károly eleinte ellenezte ezt a javaslatot, utóbb azonban mégis elrendelte hogy az eltérő valláson lévő emberek házasságot, úgy az artikuláris, mint a nemartikuláris helyeken, csakis a helyi róm. kat. parókus előtt köthetnek. A róm. kat. püspököket azonban még ez a nekik kedvező egyoldalú királyi rendelkezés sem elégítette ki, mert nem volt benne kimondva ä reverzális szedésének szabadsága, illetőleg kötelezése. Ezért külön rendeletet adtak ki, melyben a plébánosokat arra kötelezték, hogy a vegyesházasokat csakis reverzális adása esetén áldják meg. XIV. Benedek pápa (1740—1758.) a vegyesházasságok dolgában korszakos rendelkezést tett. Az 1741. november 4-én kelt „Matrimonia" kezdetű deklarációjában Németalföldre vonatkozólag kimondotta, hogy a vegyesházasság akkor is érvényes, ha azt a tridenti forma mellőzésével kötik meg. Később, 1748. június 29-én kelt „Magnae Nobis" kezdetű rendelkezésével Lengyelországra vonatkozóan az érvényes és teljesjogú vegyesházasság megengedéséhez a következő három biztosítékot (cautelas) kívánta: 1. a katolikus fél ne legyen kitéve hitehagyásnak; 2. törekedjék a nemkatolikus fél áttérítésére; 3. az összes gyermekek katolikusoknak nevelendők. A róm. kat. egyház lényegileg ma is ugyanezeket a biztosítékokat követeli. A pápa után az esztergomi szentszék 1743-ban, Biró Márton veszprémi püspök pedig 1744-ben rendeletet adott ki, melynek értelmében a vegyesházasság csak akkor áldható meg, ha a nemkatolikus fél katolikussá lesz. Ε rendelkezés a chalcedoni zsinat alapvető határozatát újította meg. Mária Teréziát pedig rávették, hogy 1749. január 2-án kiadott rendeletével a reverzálist mintegy törvényesítse. A plébánosok ugyanis arra kaptak útasítást, hogy nem kényszerítve ugyan, hanem jószerével vegyék rá a szülőket, hogy vegyesházasságból származó öszszes gyermekeiket a római katolikus vallásban neveljék és erre vonatkozólag adjanak reverzálist. Később a királynő 1756. augusztus 30-án és 1768. július 28-án kiadott rendeleteiben már ezt mondja: „Ezentúl a vegyesházasság csak azzal a fel-