Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Mi a liturgia?

Mi a liturgia? Űjiaibb időben úgy a külföldön, mint itthoin is, mind szélesebb körökben kezdenek a liturgiával foglalkozni. Helyes és időszerű tehát, hogy a kérdést olvasóink edé tárjuk ós a liturgia történetéből vett adalékokkal kezdjük ainnak ismertetését. Piátónál a liturgia (leitúrgia) olyan közszolgáltatás, amelyet az egyes törzsek vagy osztályok sorban, de önként végeztek a nép vagy az állam érdekében. így volt ez különösen Athéni K-I i, aihol a polgárság a költségeikhez való hozzájárulásra is kötelezve vdlt. Ilyen közszolgáltatás volt az arhitheoria, az ünnep rendezés, amelynél a látványosságok halmaza volt a fő. A gümnasziarchia, a torna ünnepélyek és fáklyásmenetek (rendezése, amit csak a gazdagok vállalhattak, mert igen sok költséggel járt. A hesztiaszisz, vagyis a törzslakoma. A lampadarchia, fáklyafutás. A chorégici, az ünnepi karok rendezése, ami még a tornaünnepélyeknél is költségesebb volt, mert az énekeseket és táncosokat a chorégosz ruházta, táplálta, fizette és a díszítés is sokba került. Ugyancsak a közszolgáítatáisok közé tartozott a proeiszfora, az adóelőlegezés, valamint a triérarchia, a háromevezős hajók berendezése és ellátása az állaim szorult állapotában vagy díszfelvonuláskor. Mindezek a köz-szolgáltatások egyemhtsr vezetése alatt álltak ugyan, de a munka megoszlott, sőt a költségekben máisok is osztozkodtak. A liturgia tehát általában szolgálat, még pedig nyilvános és közhasznú szolgálat, ünnepélyes, látványos szolgálat. Vallási vonatkozásban istentisztelet, vagyis az Isten előtt való nyilvános, ünnepélyes szolgálat. A liturgus pedig ennek rendezője és vezetője. A LXX. a leitúrgia szót az ergon, dúleia, ergaszia és latreia szavakkal is helyettesíti. így Móz. II. 12, 25.: ean de eiszelthéte eisz tén gén, fülaxaszte tén latreian taütén. Ugyanígy 12, 20.: hé latreia haüté V. ö. 13, 5 .Móz. III. 23, 35. és 36. verseiben az ergon latreüto.n szavakat Károli irobotmunkániak fordítja, amivel az előírott, a köteles és kényszerű szolgáltatást akarja kifejezni. Józsua 22, 27-ben már az istentiszteleti vonatkozásban [használja a kitételt: Kai anameszon tón geneón hómon ímetlh' hómász ton latreüein küirion enantion aiütú, vagyis itt már a gyülekezeti istentiszteletekről van szó. Krón. I. 28, 13. pedig már a templom szent csarnokában végzett szertartásról «beszél: . . . paszan ergaszian leitúrgiász oikú küriú. Ugyancsak istentiszteleti értelemben ájl a 102. Zs. 21. versében iis. A liturgusról íisaiás 61, 6. azt mondja: ihümeisz de hiereisz kiirtó kléthészeszthe leitúrgoi ttheú. De áll e szó diakonosz-szolga értelemben is: Josua 1, 1., Sám. II. 13, 18., Kir. I. 10, 5. Kir. II. 4, 43„ 6, 15., Krón. II. 9, 4., Eszter, 1, 10, 2, 6, 3. Az Isten angyalait jelenti Zs. 103, 21, 104, 4. Sirák 10, 2: leitúrgosz tész kritész tű laú.