Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

A liturgia mint istentisztedet

6 Az Újtestamentumiban az ótest. istentiszteletre vonatkozik a liturgia Zsid. 9, 21. Luk. 1, 23. Viszont az újtest. szolgálatára Zsid. 8, 6. Nagyon érdekes Pál apostol «mondása Fii. 2, 17.-ben. Továbbá, Róma 15, 16. Itt az apostoli szolgálatiról vain szó, a neki tett szolgálatról pedig Fii. 2, 30. és Róma 15, 27.-ben beszél. A jeruzsálemi szegényeknek tett szolgálatról szól Kor. II. 9, 12. A liturgusról beszél Zsid. 8, 2., Róma 15, 16. Piál a felsőbibséget is leiitúrgoi tlheú névvel illeti Róma 13, 6-ban. Mindezekből kitűnik, hogy a liturgia szolgálat és pedig vallási vomiatkozájsibam az Isten dicsőségére végzett szolgálat a nép előtt és a néppel együttesem. A liturgia mint istentisztelet. Kétségtelen, hogy a liturgia mint szolgálat és szolgáltatás, egyházi vonatkozásban az istentisztelet egészét jelenti. A liturgia imaga az istentisztelet, mint gyülekezeti cselekmény. A magányos hívő otthoni istentisztelete ettől szorosan elkülönítendő. Mikor Jézus azt mondja: Te pedig, mikor imádkozni, menj be (i te magányos szobádba s bezárva az ajtódat imádkozzál a te Atyádhoz . . . (Mt. 6, 6), akkor a képmutatók szolkásától akarja elvonni a maga híveit, de nem az istentisztelet módját, vagy formáját akarja megszabni. A nyilvános, gyülekezeti istentisztelettől Jézus sem ezzel a meghagyásával, sem m;'i,s rendelkezésével nem vonla el tanítványait. Sőt maga iis buzgón vett részt azokban (Ján. 18, 20). A tanítványok Jézus halála után is a zsinagóga és a templom közösségébein maradtak ugyan, de külön is tartottak összejöveteleket. Itt alakult ,ki a sajátos keresztyén istentiszteleti forrna, amelynek legelső és legfőbb tényezője volt a kenyér megtörése és az agapé, a szeretetlakoma elköltése (Csel. 2, 46). Pál apostol a Kor. I. 11. és 12-ben nagyjából vázolja a gyülekezeti istentisztelet liturgikus, vagyis szolgáltatott elemeit. Itt is iaz úrvacsorá)Zás áll a középpontban. A következő szakaszban azonban már egyebekről is van szó és itt a beszéd lép a vezető tényezők sorába. De az Istentől adott kegyadományok mindegyike a gyülekezetben érvényesül, mert abba akarta azokat elhelyezni az Isten (Kor. I. 12, 28). Ugyanezen levél 14. fejezete tovább vázolja a gyülekezeti istentisztelet szokásait. Imádságok, éneklések szőtték át és tették változatossá és ünnepélyessé az istentiszteletet (Kor. I. 14, 15. Róma 15, 9. Ef. 5, 19. Kol. 3, 16. Jaik. 5, 13). Mindez az Ótestamentum népétől maradt Krisztus híveire (Zsolt. 118, 15 sth), amint azt az utolsó vacsora történetéből is ismerjük. (Mt. 26, 30). A liturgia, vagyis a gyülekezeti istentisztelet tehát máj· az első híveknél változatos, színes, ünnepi megnyilatkozása volt a léleknek. Vezetője a liturgus volt. Az apostolok elejtett szavaiból jogosan követ-