Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Luther liturgiája

8 sötétségeit és a világosságot egymástól elkülönítve megteremtette a világot, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus is ezen a napon támadt fel a halottakból." Az úrvacsorai szertartás misévé fejlődése tekintetéből jellemző a 66. rész: „Ezt az eledelt (trofé) nálunk hálaadásnak (= úrvacsorának, eüöharisztia) nevezdk, amelyben senki más nem részesülhet, csaik aki igaznak vallja azt, amit róla tanítunk, aki tisztára mosakodott a bűnbocsánat és újjászületés fürdőjében és úgy él, amiint azt a Krisztus meghagyta. Mert nem közönséges kenyériként és nem közönséges italként vesszük mi azt, hanem amint az Isten igéje által testet öltött Jézus Krisztusnak a mi üdvösségünkért teste és vére is volt, miniket is úgy tanítottak, hogy a saját igéjének imádsága általi megáldott eledel, amely a mi testünket és vérünket átváltozás útján táplálja (ikata metabolón), a tulajdon testetöltött Jézusának teste és vére." Juistinusnál tehát már megvan a liturgia minden lényeges eleme. Ezek alapján fejlődött ki a harmadik században a Diatagai tón hagión aposztolón dia Klementosz liturgiája, amelynek menete a következő: 1. Psalimodia (—gyülekezeti ének). 2. Imádság. 3. Két ótest. és két úijtest. részlet felolvasása, köziben megfelelő énekekkel. 4. Igehirdetés, amelyet salutatio és aintifona előzött meg. (Kor. II. 13, 13). A katechumiénofc elbocsátása. 6. Litánia, melyre az volt a felhívás: „A hívők hajtsanak térdet, könyörögjünk Istenhez az ő Krisztusa által, hívjuk segítségül mindnyájan egyetemlegesein az Istenit az ő Krisztusa által." 7. Kürie eleészon. 8. Békecsók, amelyre a diakónus így hívta fel a gyülekezetet: „Csókoljátok meg egymást a szeretet csókjával. A papoik csókolják meg a püspököt, a nem papi férfiak (hoi liaikoi andresz) a nem papokat, az asszonyok az asszonyokat." 9. Adományok összegyűjtése. 10. Salutatio után az úrvacsora bevezetése: praefatio. A püspök recitálva szólt: „Fel a szíveikkel!" (Anó ton ηώη!) A gyülekezet felelt: „Fenn vannak az Úrnál!" Püspök: „Adjunk hálát az Úrnak!" A gyülekezet: „Méltó ez és igaz dolog!" Erre következett a praefatio hosszabb imádsága. 11. Sanctus és benedictus. 12. Úrvacsora! imáidság. 13. Consecriatio és epiklészisz. 14. Comimemoratio. lő. Vétel előtti imádság, melyre Miatyánk-ot mondott a gyülekezet. 16. Sancta sanctis. 17. Doxologia. 18. Communio. 19. Hálaadás. 20. Áldás, elbocsátás. Nyilvánvaló, hogy a liturgia az istentisztelet imaga. Ma külön liturgikus és nem liturgikus istentiszteletekről beszélünk, ami azt bizonyítja, hogy egészen helytelen úton járunk. Luther liturgiája. A pápás egyház misévé alakult liturgikus szertartásával nincs miért foglalkoznunk Vele polemizálni nem akarunk, belőle alig tanulhatunk. Többi szertartása mind az ünnepek tárgyának és céljának különbözősége szerint különböző. Maradunk hát Luthernél.