Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Ágendák és énekeskönyvek

59 nevében. Most a lelkész jobbját a gyermek fejére tévén megáldja azt. Végül imádkozik ós áldást mond. A felnőtt zsidók keresztelése csak a kérdések feltevésében tér el ettől. Az egyházkelő asszony avatása beszédből, imából és áldásból áll. A konfirmáció, ha a vizsgálat előbb tartatott, két énekkel kezdődik. Ima után beszéd, hitvallás, még pedig együttesen, ezután a gyermekek külön éneke, amit a kérdések követnek. A fogadalom után a felvétel és a megáldás jön, még pedig egyenként. Végül a gyülekezet imája és az áldás. Ha a vizsgálat a konfirmálás napján a templomban van, akkor az előírna és α beszéd után jön a vizsgálat, ezt követik a bitvallás és a kérdések, majd a felvétel, megáldás, ima és ároni áldás. Az esket és módja ez: Előima után beszéd, majd kérdések: Akarod-e . . . Fogadsz-e neki hűséget. . . Kész vagy-e esküvel . . . Térdelve és egymás jobbját fogva az esküt leteszik. Utána a lelkész a házasfelek összefogott kezét jobbjával átfogva egybeadja őket és megerősíti, majd megáldja frigyüket. Végül imát és áldást mond. A gyónás és úrvacsora menete a következő: Előima után beszéd, gyónó imádság, kérdések, általános oldozás után az oltárnál térdelő hívek külön oldozása. Beszéd és előkészítő ima után α felszentelés, a Miatyánk és a szereztetési igéknek akár egyszerű elmondása, akár eléneklése által. Kiosztás, utána ima és áldás. A kisebb és ritkább teendőket részletesebben nem ismertetjük. A temetésnek bárom módját említi az Agenda: Énekkel és imával, énekkel, imával és gyászbeszéddel. a templomban is tartott énekkel és beszéddel. A háznál a tanító búcsúztatót is tarthat, a temetőben pedig mindig ének, ioa és áldá,s mondandó. Miig α koporsót a háztól a templomba vagy a temetőbe kísérik, az úton is énekelni kell. íme a hivatalosnak szánt Agenda sem állapította meg határozottan az egyes szertartások végzésének módját, hanem szabad kezet hagyott a lelkésznek. Ezt némelyek evangéliumi szabadságnak mondják és fenntartón dónak vélik, pedig nem ritkán a szektáriusságok melegágyává érlelődik. Az egyöntetű istentiszteleti rendben is marad még a szabad mozgásra elég alkalom és lehetőség, de alapvonásaiban az egyház az egységet istentiszteleti rendjében sem nélkülözheti. Erre az egységre nemcsak az egyház méltósága, nemcsak a hívek összetartozásának tudata, hanem a más vallásúak becsülése miatt Is szüksége van egyházunknak. Ez vezette egyetemes egyházunkat abban a helyes és áldásos elhatározásában, hogy az egyetemes liturgiái bizottságot kiküldte és annak munkájáról évenként beszámolóit kér. Adná Isten, hogy most már végre a teljes eredményről tehetne jelentést és nemes munkáját egyházunk javára, a hívek lelki épülésére és Isten dicsőségére mielőbb befejezné!