Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Ágendák és énekeskönyvek

56 invooatio. Ennék végeztével jön a prédikáció". Itt az imák és énekek több változata lehetséges. Prédikáció lilán jött az imádság a Miatyánkkal, azután a hirdetések, áldás és ének, amivel az istentisztelet bevégződött. A dunántúli kerület hivatalos Agendája szüntette meg tehát a második oltári szolgálatot és tette csonkává az evang. egyház liturgiáját. A délutáni, reggeli buzgólkodások ós a kisebb funkciók menete a maitól nem különbözik. A szentségek kiszolgáltatáisa is lényegében egyezik a maival. A temetés „a Prédikátor és a Mester által tétetik vagy énekszóval s imádsággal, vagy prédikációval is, vagy mind ezeken kívül búcsúztató versekkel is". A prédikációs temetésnél a halottat előbb eltemették és azután mentek a templomba a beszéd meghallgatására. Vagy letették a koporsót a templom elé. A temetési menet a háztól ének és ima elmondásával indult kii, vagy a temetőbe vagy a templomhoz. Itt a búcsúztatót a beszéd és az ima után olvasta fel a tanító. De megjegyzi az Agenda, hogy legjobb volna, ha azt a gyülekezetekből végkép kiirtanák. A temetőben imádkozás után megáldották a halottat és énekszó mellett földelték el. Ez az Agenda kétségtelenül a legjobb és legrendszeresebb szertartási könyvek közé tartozik. Kár, hogy később nem ezt dolgozták át, hanem mindig újabb Agendákkal kísérleteztek, pedig ennél jobbat és rendszeresebbet azután sem készítettek. Ezért nem is tartjuk szükségesnek, hogy a Szeberényi—Hamaliár, a Hallik, Gyurátz-féle s több más Agendáról, illetőleg szertartási könyvről megemlékezzünk. Csak a Székács-féle tót Agendáról és az egyetemes egyház által hivatalosnak szánt Karsay—Czékus-féle Agendáról kell még röviden szólanunk. Dr. Székács József bányakerületi superimtendens 1867-ben kiadta „Agenda, to jest Prláee Cirkevni knezu cirkvi evamgelwjkych die Angsip. vyznani islovenskych ν Ulrich" c. könyvét. Ennek előszavában fel vannak sorolva az ezt megelőző Agendák. Az ágenda berendezése a következő: Három része közül az első a közönséges szent cselekványekről, a második a vasárnapi istentisztelet rendjéről szól, a harmadik pedig imák gyűjteménye. A reggeli buzgólkodás időszerű énekkel veszi kezdetét, amit a szószéken követ előfohász után a bevezetés, azután az imádság, majd az írásolvasás és annak magyarázata, amit a Miatyánkkal összekötött imádság és az áldás zár be. Kimenőre ének. A keresztség menet a következő: Előfohász után jön a beszéd, majd intés a keresztszülőkhöz, hitvallás, kérdések, keresztelés, ima, áldás. Az egyházkélő asszony avatása, valamint a betegek látogatása a most is szokásos módon megy végbe. A házasságkötés előfohásszal kezdődik, amit beszéd követ. Utána