Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Ágendák és énekeskönyvek
43 hul vegek nints, azonkeppen az ti zeretetoekis veg nélkül való legyen, tiztak es boechueletessek legyetek inint Isten eloett s mind ez világi emberek eloett. De vagy lezen az gíirü valtas vagy nem, idgy zoliion az minister az ielen való koesseg eloett: Miuel hogy ez ket tizteletes zemedli Isten toeruenie szerent oeroek hazassagban akarnak egymassal élni es lakni es azt kezeknek oezue foga sokai es hütoekkel (ha guerue valtas lezen eztis hozza adhattia: Es ennek ieleuel az guerueuel) ielen tik es valiiak· mind Isten eloet s mind az ii aniazentegy haza eloet es azt senki sein ellenzette, azért enis Istennek aikarattiabol az ue kepeben az ü zent aldomassaual oezuee koetoem iiket Attianak es fiúnak es szent leieknek neweben, hogy akiket Isten oezvoe szerez, azokat ember el ne valaza. Ezután imádság jön a Miatyánkkal. Terdrul fel keluen az minister igy aldgya ineg az vij hazasokat: Algion meg titeket az Attia Vr Isten, megh oerizzen az flu Vr Isten es meg yilagosdohon az szent lelek Isten, maradgion meg raitatok mind végig az ii irgalmassaga s mennyei áldomássá. Adgion koezitekben be· késségét egy máshoz valo iga« zeretettoet, tizta es fedhetetlen eletoet, Isten feloe fiakat es leaniokat, Adgyon tiztesseges es iduoesseges eloe menetoet, iduoesseges kimúlást es oeroek eletet, Amen. Az asszonyavatás beszéddel, imával és áldással történt. Az közönseges gionasnaik áldozatnak es az Vr Vachoraia ki zoJgaltatassaniak roeuid modgia: így zoliion az minister az giono zemellieknek koezoensegeskeppen, eloe allatuan üket . . . Beszéd után: It terdre aliion az minister az giono zemellieckel es vgy mongia el ezt az confessiot velek: . . . A gyónó ima után a ma is szokott négy kérdést, tette fel a lelkész. A feloldozás így szólt: Ez igaz toekelletes es aíhatatos huetben es iora valo igiekoezetoetoekben tarchon meg benneteket az foelseges Isten az ti eletoetoeknek vtolso vegeigh. En peniglen, ki az Euangeliomnak hirdetesere valaztot zemelli vagiok, az Christusnak parancholo engedelme szerent, ahol azt modgia: Valakiknek meg boohattandgiatok buenoeket ez foeldoen, meg leznek bochatattua ineniekbeis, es valakinek meg tartandgiatok bvienoeket ez foeldoen meg leznek tartuan meniekbenis, mondom ez zerint tinektek, kik az ti boenoetoeket meg ismertetoek zantatok es bántátok es az Jesus Christiisban egy iduoessegtekben hiztek, az thi hitoetoek zerent hirdetem minden buenoetoeknek az attia Istentnek Zent fiaert meg boehanattiat, hogy oldozuan legietek meniben es foeldoen Attianak es fiunaik es szent leieknek neueben. Ez vtan igy zoliion az minister az giono zemellieknek: Imar iarulliatok az Vrnak aztalahoz az ti goenge hütoetoeknek eroesetesere es iduoesegtoeknék meg pechetlesere. De . . . Itt a lelkész az úrvacsora jelentőségét fejtegeti, majd elmondja a