Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Ágendák és énekeskönyvek

33 mondgya: Az Wr Isten oerizzc a te bemenésedet és kimenésedet mostantól fogua oeroeokön oeroecké. Amen." Ezután megkérdezi a lelkész a komákat, akarják-e, liogy e gyermek a szent keresztség által a veleszületett veszedelemtől megszabaduljon és ujjásziilessék? —. Megkérdezi, hogy a gyermek nevében ellene mondanak-e az ördögnek és az ő cselekedeteinek? — Továbbá eWemnondanak-e a világnak és az ő cselekedeteinek? —- Ellenmondanak-e a testnek és az ő kívánságainak? — Ezután a hitvallás egyes tételeinek elfogadását tudakolja, aminek végeztével így szól: „N. Akarszé meg keresztelkoedni?? — A keresztelés szavai ezek: „En keresztellec tégedet Atyiánac Fiunac es Szent Léleknec neuébe". Végül imádkozik és áldást mond. A gyermekágyas asszony avatásának menete: beszéd, ima, áldás. A házasságkötés így történt. Jellemző a cím: „A velegenyeknec és Mennyaszszonyoknac oeszue szenteléseknec es meg áldásoknac módgy«·" Miikor a templomba érkeznek, a lelkész megkérdezi a jegyesek nevét. Ezután így szól: „Istenbe szerelmes attyámfda N. akaródé e iámbor szoemélt az N. aszszont Istennec toeruénnye szerént házas társul venned?" — Majd ezt kérdezi: „Emlékezzelé róla, hogy ha valakinec e iámbor szoemély koeuuel adtad hittedet?" Ugyanezeket kérdezi a menyasszonytól is. Azután „a Minister ifogia oeszue kezeket es így szollyon eloeszer a velegénec: Istenbe szerelmes attyámfia. Máért hogy e iámbor szoemélt Istennec toeruénye szerént oeroec házastársul veszed magadnac, mond vtiánnam az eskueuésnec igéit: En Ν. esoeszszem ma az igaz es eloe WT Istennec eloetle es az oe keresztyeni gyulekoezetnec eloette, hogy e iámbor szoemelt, az N. aszszont oeroek házas társul veszem niagaimnac, miképpen is vettem az Istennec toeruénye szerént, es mind halaiig el nem hagyom, sem ió, sem gonosz szerenchebe. Az Isten engemet vgy segítsen, ki Attya, Fiu es szent lélec egy bizon Isten." Ugyanígy esküdött a menyasszony is. „Ennek vtánna oeszue szentellye oeket a Miniszter, eszt monduán: Miiért hogy e tiszteletes szoeméllyel az N. Wra.m es az N. aszszony, eg\ enloe akarattal az Wr Istennec toervénye szerént oeroek hazassagbo akarnac egymassal lakni es eszt hitteckel es kezeknec oeszue fogássáual mind Isten eloet s mind a keresztyéni gyuelekezet eloette vallyác es megbizonnyityác, Ezokaónt én is oeszue szentelem oeket (Itt a Minister tedgye a iobkezét a vélegenny feiére es ballkezét a mennyasszony feiere) Attyánac, Fiunac es szent Léleknek neuébe: Hogy valakit az Wr Isten oeszue szerkesztoettet, azzokat ember egymástól el ne vállaszsza". Ezután következett a beszéd, az imádság és végül az „áldomás": „Aldgyon meg tueteket az Wr Isten és meg oerizzen. Adgya meg tuenektec az oe ismeretit es kegyelmes legyen tue hozzátoc. Tartson meg