Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései
27 lalmas együttéléstől óvakodjanak. Ezt olyan esetben is meg ikell tenni, ha szörnyszülött vagy különös jegyű a csecsemő. Végül, a gyermekágyast teljes felépülése előtt ne avassák ibe, a fekvésnek bizonyos meghatározott idejét azonban ridegen nem kell megszabni. XIV. A házasságkötésnél, a szükség bizonyos eseteit kivéve, tartsiáfc meg a házasulandók háromszori hirdetését. Ahol pedig előkelő és nemes családbeliek lépnek házasságra — bár erre nézve is vannak az országnak szigorú törvényei, nehogy valaki javainak vesztésével .menjen bele helytelen házasságba, — az ilyen családokról, amelyek magukért imádkoztatni kívánnak, nem hirdetés formájában, mintha gyanúsítani akarnák, úgy essék szó, hogy házasságuk sikerültéért imádkozzanak egyszer vagy akár kétszer is, ha valaki kívánja. A keresztszülői tiszt a házasságkötésnek meni akadálya. Akiket a 'templomban esketnek — és szükség esetét kivéve mindenki ott esketendő — menjenek az oltárhoz, ahol a lelkész karingbe öltözve a szokásos szertartások mellett a Szentíráson alapuló házasságról rövid beszédet bocsátva előre, a gyűrű kicserélése nélkül (aminek a jegyváltáskor kellett mláir megtörténnie I összeadja és összeköti őket. A nemességgel nem bíró személyeket különféle okokból az esti imádság után semmikép se bocsássák esikiivőre. S noha a házasság és a mennyeik ζ ő imaigában véve szent dolog, mégis a velejáró előkészületek a vasárnap áhítatát zavarják és a lakodalmakon történni szokott események az egyedül Istennek szentelt vasárnapot profanizálják, azért ezentúl ezen a napon nem végezhető esiketés, hanem kezdődjék a mennyekzö szerdán azzal a kijelentéssel, hogy ahol az ágostai hitvallás hívei más vállá.súakkal keverve együtt élnek, ez a tartózkodás .ne erőszak, hainem rál>eszélés eredménye legyen. Tánc és zeneszó, mint megbotránkoztató dolgok, a temetők és a parókiák közelében mellőzendők. XV. A temetéseknél is vannak bizonyos eltérések és megbotránkoztató dolgok, miért is eltiltjuk azokat az adományokat, amelyeket ilyenkor az oltár körül menve akár pénzben, akár gyertyákban vagy más dolgokban adni szoktak. Eltiltjuk az éjjeli temetéseket, a halottak lábaihoz vagy fejéhez állított viaszgyertyákat, a halottas háznál énekelni szokott mondásokat, az iskolásoktól néhol előlvitt kereszteket, a papok karingének viselését, a kicsapongásig gazdag halottitorokat, az elhunytaik fölös dicséretét, a latin énekléseket és mindazt, ami a készülő Aigendán kívül valahol szokásban van, mint pl. az elhunytak nevében a sérelmekért és vétkekért való bocsánatkérést. Ellenben megtairtandók a csupán a temetés gyászához illendő ének és zene, az isteníge tiszta prédiikálása, amelyek az embereket vigasztalják, vagy az eimber törékeny és halandó voltára való enilékeztetéssel kegyes életre serkentik és megnyugtatják. Örködjenek a lelkészek azon is, hogy a halottak tetemét ne adják á|t addig a földnek, míg a halál bizonyos voltát meg nem állapítják. Azon is őrködjenek, hogy kísértetjárás ürügye alatt,
