Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései

26 a szokás mindenütt behozandó, de azzal a kijelentéssel·, hogy ezek a beszédek egy órán túl ne terjedjenek és a munkás népet az áhítatoskodáistól el ne idegenítsék. A tisztelendő lelkészek bőjtölessel összekötött bizonyos bűnbánati 'napákat is tartsanak, ami szintén dicséretes dolog és a keresztyónségben bevett szokás, ennélfogva ezt az áhítatoskodást egyformán kell megtartani. Ilyen bűnbánó napokul elfogadtatnak: Pál fordulás, Fülöp és Jakab, Máté evangélista napja. Ezek a bűnbánat szertartásaival illendők meg, tehájt böjtöLéssel, imádságokkal, beszédekkel, nyilvános és ünnepélyes lalamizsnálikodással, az egyház lelkészeinek adandó offertóriummal és az egyedül Istent megillető tiszteletadással. Be kell zápni a mészárszékeket és lehetőleg a korcsmákat is és mindazt, ami ezt a böjtöt és bűnbánatot zavarhatná, vagy áthágására okot adhatna. XII. Hétköznapokon pedig mindenütt reggeli és estéli imákat tartsanak a szószékről egyszeri haramgozással. Ezt semmiféle okon elhagyni nem szabad, kivéve, ha temetés jön közbe vagy a lelkész és a tanító megbetegszik. Az imádság előtt az időhöz és a körülményekhez mérten mindenütt két éneket énekeljenek, egy hosszabbat ós egy rövidebbet, ahol van, orgonával. Az imádság előtt is, után is mellőzendő az oltári szertartás. Az imádság egyfolytában történjék s mellőzzék azokat a hosszadalmas élőbeszédeket, amelyekben néha több volt mint ami a prédikációba beletartozik. Ezeken a napokon a kariinget is el kell hagyni, valamint a prédikációkat is, amik a munkás embereket elkedvetlenítik ós türelmetlenné teszik. XIII. A keresztelés körül is eltérő szertartások vannak, azért is, ahol szokásban volt, eltöröltetik az ördögűzés; a gyermeknek a pap vagy keresztapa által való karra vétele; két keresztapánál ós keresztanyánál többnek vétele, ami rendesen alacsony haszonlesésből származik; a keresztapák és keresztanyák kezének a gyermek fejére való tétele; a csecsemőknek nemzetségi név adása; az egyházban kevéssé ismeirt idegenek egynél több neve; a kereszteletlen gyermek templomból való kitiltása s más ilyen szokások. Megtairtandók azonban a következő szokások és szertartások: a csecsemőt, ahol lehet, egyenesen a keresztelőkőhöz vigyék, ahol ez nincs, az oltárhoz. A pap öltsön karinget, bocsásson előre a szent fürdő szokásáról és szükséges voltáról beszédet és fejtse ki, ihogy mi a keresztapák és keresztanyák kötelessége. Olvassa fel értelmesen az Apostoli Hitvallást, nevezze meg a csecsemőt s keresztelje meg háromszor hintvén meg vízzel és a csecsemő homlokiára tegye a kereszt jelét. A csecsemőiket, ha csak nem nagyon távoliak és gyengék, vigyék a templomba és ott kereszteljék meg, nem pedig a háznál. Az offertórium szabad maradjon. Ha pedig nem tisztes ágyból született csecsemőt visznek keresztelni, ihívják oda a legényeket és leányokat és intsék őket, hogy a ti-