Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései

25 sék, nehogy valaki az úrvacsorázás alatt keresgesse az adományt, a lelke pedig a szent áhítattól elvonassék. Sőt ki kell tanítani a népet, hogy nem szégyen, ha valaki szegénysége miatt nem adakozik. És mert a szent úrvacsora elemeit semmiképpen nem szabad profanáim, ügyeljenek a lelkészek arra, hogy bizonyosságot szerezzenek a bünbájnók számáról, amit az egyházfi a feloldozás és az offertorium alatt megfigyelhet és az elemekből csak a bűnbánók számának megfelelő mennyiséget szenteljen meg. Ez alkalomból pedig eltöröltetik az az eperjesi visszaélés, mely szerint az úrvacsorát kizárólagosan a főtemplomba szorították. Ellenkezőleg kijelentjük, hogy az úrvacsoraval bármely nemzet templomában szabadon lehet élni. XI. Nehogy az ünnepek körül is annyi sokféleség legyen, itt mindazokat megállapítjuk, melyeik megtartandók és ünnepelendők, amelyek pedig itt megnevezve nincsenek, azok elhagyandók, sőt hogy a népnek alkalma se legyen a megünneplésükre, nem is hirdctendők. Jlzek az ünnepek tartan dók meg: Urunk Jézus Krisztus körülmetéltetése, vagyis az újév, Vízkereszt (epiphania) vagyis három királyok. Szent Pál megtérése, Boldog Szűz Mária tisztulása, Mátyás apostol, Mária üdvözlése, Virágvasárnap (viridium), Nagypéntek, HusVét három napja, Fülöp és Jakab, az Úr Krisztus mennybemenetele, Pünkösd három napja, Keresztelő János, Péter és Pál, Boldog ISZŰIZ Mária meglátogatása, Jakab apostol, az Űir Krisztus színeváltozása, Bertalan apostol. Máté evangélista, Mihály arkangyal, Simon Júdás, András apostol. Tamás apostol, Krisztus születése, István és János. Elhagyandók azonban azok az éjjeli szertartások, amelyeket húsvét és karácsony idején beszédekkel szoktak néhol tartani, valamint az ádventi roráték s amint máir előbb mondottuk, nappal a gyertyák meggyújtása. Ahol eddig gyakorlatban voltak, elhagyandók a kolledák is. Ezek helyére azonban, nehogy a lelkészek járulékaiktól és jövedelmeiktől megfosztassanak, ahol eddig ezt gyakorolták, az egyházfi menjen a patrónuisokhoz és a néphez és hűségesen szedje be a járulékokat s juttassa azokhoz, akiket illet, de a legszigorúbb büntetés terhe alatt őrizkedjék a sikkasztástól. Azok a nyilvános offertoriumok ellenl>en, amelyek a nagy ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor valamennyi gyülekezetünkl>en régi szokás alapján, mint a lelkészek javadalmának egyik része megvannak, megtartandók, ugyanúgy a kántorok házankénti éneklése is. Megtartandó az a szokás is, hogy az iskolás tanulók pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék fel a szent épületeket. Óvakodni kell a/ónban, hogy az ne lövöldözésekkel vagy más szerteleivségékkel történjék, hanem énekléssel. Az a szokás is dicséretreméltó, hogy böjt idején, szerdán és pénteken, beszédet tartanak a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedéséről. Ez