Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései

24 tanítást akarják 'meghallgatni, visszamaradnak. Ezekről azonban alább külön pont fog szólni. Ami már most a csengetyüvel szedni szokott offertoriumot állati, az némelyik gyülekezet szegénysége miatt eltűrendő ott, ahol szokás­ban van, de az egyházfiak vigyázzanak, hogy ez csendesen és zajta­lanul, történjék, a pénzváltást azonban a gyűjtés alatt semmiképpen ne cselekedjék. IX. Ami a délutáni istentiszteletet illeti, vasárnap és ünnepnapon a levelekből (tartsanak lyeszédeket. Ahol pedig a nemzetek többfélesége miatt beszédeket nem tarthatnak, ott imádságot mondjanak a katekizá­oióval összekötve. Ε délutáni istentiszteletről a latin beszédet teljesen hagyják el, az énekeket pedig a kórus kezdje. A gyermekeknek a kate­kizáció alkalmával némely helyen az egész nép jelenlétében folytatott iskolás vitatkozásai úgy délelőtt, mint délután elhagyandók. A temp­lomokban Luther katekizmusát, de nem mást, magyarázzák és tartsák meg, az iskolákban ellenben Dieterikus kátéját is használhatják. A kimenő nép megáldasd a katekizálás előtt az imádság utóin a szószékről történjék. Ahol két nemzet használja ugyanazt a templomot, a katekizmust felváltva tanítsák. Az énekeket, amennyire lehet, sem reggel, sem este meg ne rövidítsék, hanem osonkítatlanul, de nem el­sietve énekeljék. X. A nyilvános úr vacsorázáskor a prédikátor kariinget viseljen, és ahol a nép torlódása nem teszi lehetővé, hogy a feloldozást egyhuzam­ban az úrvacsorázással végezzék, ott a feloldozást az előzőleg már meggyóntiaknak a második hairangozáis után a beszéd előtt kell adni, magát a szent úrvacsorát pedig az úrvacsorázni nem kívánóknak a templomból való kimenetele után, a bevett szokás szerint énekkel, a kereszt jelével, de az ostya és kehely felemelése (elevatiio) nélkül, tag­lejtés nélkül, csendes ima nélkül, csak a Miatyánk és a szereztetési igék teljes recitálásávril megszentelve és a kórus válaszait elhagyva szolgáltassák ki. Meg kell azonban tartani nemcsak a nyilvános és egye­temes bűnvallást, valamint az Agendában foglalt — bűnvallást, bűn­bocsánatot, megújhodást és Krisztusban való hitet illető — egyező kér­déseket, hanem, amennyire azt a nép feltorlódása megengedi, az ágos­tai hitvallás értelmében mindenütt hozassák be az egyénenkénti bűn­vallás is, különös tekintettel azokra, akik első ízben járulnak az úr­vacsoriához, vagy úgy látszik, hogy tanulatlan egyűgyű, tájékozatlan és a szentségekkel tisztában nem lévő készületlen emberek. Azután a fel­oldozást a térdelők fejére egyenként tett kézzel megadva, a szent úr­vacsorát egyenként vegyék a lelkipásztor kezéből. Ahol azonban több lelkész van, ott többek is adhatnak egy időben úrvacsorát. A lelkészek azonban maguknak, mivel magukat fel nem oldozhatják, nem szolgál­tathatják ki az úrvacsorát. Az úrvacsora kiszolgáltatásakor szokásos offertorium ezután is szabad lesz, de nyomiban a kézfeltéteHel adott felo'dozás u'.án tartas-

Next

/
Thumbnails
Contents