Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései

24 tanítást akarják 'meghallgatni, visszamaradnak. Ezekről azonban alább külön pont fog szólni. Ami már most a csengetyüvel szedni szokott offertoriumot állati, az némelyik gyülekezet szegénysége miatt eltűrendő ott, ahol szokásban van, de az egyházfiak vigyázzanak, hogy ez csendesen és zajtalanul, történjék, a pénzváltást azonban a gyűjtés alatt semmiképpen ne cselekedjék. IX. Ami a délutáni istentiszteletet illeti, vasárnap és ünnepnapon a levelekből (tartsanak lyeszédeket. Ahol pedig a nemzetek többfélesége miatt beszédeket nem tarthatnak, ott imádságot mondjanak a katekizáoióval összekötve. Ε délutáni istentiszteletről a latin beszédet teljesen hagyják el, az énekeket pedig a kórus kezdje. A gyermekeknek a katekizáció alkalmával némely helyen az egész nép jelenlétében folytatott iskolás vitatkozásai úgy délelőtt, mint délután elhagyandók. A templomokban Luther katekizmusát, de nem mást, magyarázzák és tartsák meg, az iskolákban ellenben Dieterikus kátéját is használhatják. A kimenő nép megáldasd a katekizálás előtt az imádság utóin a szószékről történjék. Ahol két nemzet használja ugyanazt a templomot, a katekizmust felváltva tanítsák. Az énekeket, amennyire lehet, sem reggel, sem este meg ne rövidítsék, hanem osonkítatlanul, de nem elsietve énekeljék. X. A nyilvános úr vacsorázáskor a prédikátor kariinget viseljen, és ahol a nép torlódása nem teszi lehetővé, hogy a feloldozást egyhuzamban az úrvacsorázással végezzék, ott a feloldozást az előzőleg már meggyóntiaknak a második hairangozáis után a beszéd előtt kell adni, magát a szent úrvacsorát pedig az úrvacsorázni nem kívánóknak a templomból való kimenetele után, a bevett szokás szerint énekkel, a kereszt jelével, de az ostya és kehely felemelése (elevatiio) nélkül, taglejtés nélkül, csendes ima nélkül, csak a Miatyánk és a szereztetési igék teljes recitálásávril megszentelve és a kórus válaszait elhagyva szolgáltassák ki. Meg kell azonban tartani nemcsak a nyilvános és egyetemes bűnvallást, valamint az Agendában foglalt — bűnvallást, bűnbocsánatot, megújhodást és Krisztusban való hitet illető — egyező kérdéseket, hanem, amennyire azt a nép feltorlódása megengedi, az ágostai hitvallás értelmében mindenütt hozassák be az egyénenkénti bűnvallás is, különös tekintettel azokra, akik első ízben járulnak az úrvacsoriához, vagy úgy látszik, hogy tanulatlan egyűgyű, tájékozatlan és a szentségekkel tisztában nem lévő készületlen emberek. Azután a feloldozást a térdelők fejére egyenként tett kézzel megadva, a szent úrvacsorát egyenként vegyék a lelkipásztor kezéből. Ahol azonban több lelkész van, ott többek is adhatnak egy időben úrvacsorát. A lelkészek azonban maguknak, mivel magukat fel nem oldozhatják, nem szolgáltathatják ki az úrvacsorát. Az úrvacsora kiszolgáltatásakor szokásos offertorium ezután is szabad lesz, de nyomiban a kézfeltéteHel adott felo'dozás u'.án tartas-