Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései
23 »ata, öltse fel tüstént a karinget (alba), menjen a: oltárhoz, süvegét és botját ine az oltárra, hanem máshova tegye le, boruljon térdre (s ha neki úgy tetszik), maga kezdje el a Szentlélek hívását énekelni, vagy a kórus megkezdett énekét a kórussal együtt énekelje Ennek végeztével keljen fel, álljon az oltár előtt mindaddig, míg a Szentlélek segítségül hívásának éneke he nem fejeződik. Ki kell azonban az invocatiónál jelentenünk, hogy a nép is térdelve vagy állva fejezze ki Isten iránt tartozó köteles tiszteletét. Erre következni szokott: Gloria in excelsis! Ezt az 'éneket azonban, bármely nyelven énekeljék is, a lelkész (Minister Verbi Divini) kezdje meg, a kórus pedig folytassa. Ezután a lelkész a gyülekezet nyelvén mondja: Az Ur legyen tivcletek! A kórus is ugyanúgy feleljen neki, de hagyja el a hosszadalmas viszonválaszokat. Azután az oltárnál térdelve imádkozzék, az epistolát és az evangéliumot ellenben állva olvassa fel. A Credót a kórus kezdje meg és énekelje. Az oltárnál végzendő szertartásokat illetőleg pedig, — mivel azokat a magyarok sokhelyt elhagyták, — a magyar lelkészek oktassák ki a ίíépot, hogy ezek lényegtelenek és szabadok ugyan, de azokat botránkoztatás nélkül a szertartások egyformasága érdekében bevezetni igyekezzenek. A Credo befejezése után a lelkész a karinget magán tartva felmegy a szószékre, igen rövid előfohászt mond, mellőzi a hossszadalmas bevezetést (kiváló ünnepek alkalmával azonban lehet egy rövid éneikverset is közbeszőni), hangos szóval mondjon imát és olvassa fel az evangéliumot, amelyet magyarázzon meg, nem holmi terjengős beszéddel, mellőzze a meséket és a viliági történeteket és a hosszú latinos körmondatokat. A Magyarországon bevett vallásoknak tisztességét érintetlenül hagyva, Isten nevében folytassa beszédét. (Religionibus per Hungáriám receptie sua honestate ireldcta, bono cum Deo continuet.) Ezek végeztével, ha valami hirdetnivalója van, bántó ismételgetések nélkül végezze azt, de ügyeljen, hogy arról a szent helyről semmi közönséges vagy magánügy haraggal vagy fenyegetőzéssel ne jusson szóhoz. Az imádság azután mondassék el a hitvallással ós az általános feloldozással, amely Úrvacsorázás nélkül is mindenütt elfogadandó, és ne történjék hosszas előszámolása mindannak, amiík más beszédbe tartoznak, nehogy az időt hiába pazarolják. Mindezek a szószékre tartoznak a benedictióval és a kereszt kis jelével. Mikor ezek a szószéken végetérnek, a kórus hálaadó énekbe kezd. amelynek egy-két verse után a lelkész az oltárnál a hálaadó imádságot mondja el, megáldja a népet és itt is a kereszt jelét adja. így bocsátja el a népet, amely énekelve távozik; előbb a lányok és az asszonyok, azután a férfiak mind ziaj nélkül. Azok pedig, akik vagy az Úrvacsorával akarnak élni, vagy az annak alkalmával adandó
