Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései
22 Ez a rendelkezés tehát az istentisztelet kérdését az autonom egyházi hatóságok és tényezőik kezébe tette le, ahol az maiglan is van. Kauder gyűjteményeinek 'harmadik és a mi szempontunkból legértékesebb darabja az Acta et concliisioncs Synodi Auguistania-evangelicorum ecclesiasticorwm et secularium ex inclyti Gis - Da η ubianarii in et Tmans- Tibisoamai-um, Uosenbergae a. D. 1707. mense Aprili eelebratae. A zsinat történetéi Zsilinszky Mihály is megírta 1889-ben „Egy forradalmi zsinat története" címen. Mindhárom zsinat Kauder-féle leírása az Egyetemes Levéltár V. 18. sz. gyűjteményében is teljes terjedelmében megvan. A zsinat λ* II—XV. sz. kánonai szólnak az istentiszteletről. VII. Anibár némely szertartás — azokon kívül, amelyeket Krisztus és az apostolok vezettek be és tartottak, — mint közömbös dolog a keresztyén szabadság körébe tartozik és alig lehet mindenben egyforma, mégis, amennyiben az ország nemzetiségi eltérései lehetővé teszik, nehogy ellenfeleink azok eltéréseiből megrágalmaiztatásimkira indítást kapjanak, bizonyos egyformaságot meg kell állapítani a magyar, német, tót nemzetek szerint való szertartásokra vagyis Agendára nézve. VIII. Etekintetben a vasárnapi és ünnepi szertartásoknál, ahol egy a inemzet és a vallás, behozandó a reggeli háromszori harangozás; a templomban elhagyandó napvilágnál a gyertyagyújtás; elhagyandó az epislola, imádság és evangéliom éneklése az oltárnál, hanem azokat értelmesen olvasni kell. Elhagyandák a kórusbeli latin nyelvű intowáoiok és éneklések, amelyeket nemzeti nyelven 'kell végezni. Eihagyandók a zenei túlzások, nevezetesein a hangversenyek és kórusok, amelyek helyett tisztes, kegyes, a Tranosciusbain, Zsodtároskönyvben és a nemzetek szerint kinyomatott Enakeiskönyvekben szabályosan összeszedett és nem most ettől, majd amattól bevezetett énekeket énekeljenek. Szerezzenek azonban a templomba zenei eszközöket. Szüntessék meg e téren azt a visszaélést, amely néhol megvan, hogy az orgonát az egyik vagy másik nemzetnek nem engedik nagyobb mértékben használni, csak ha utóbb a javításhoz hozzájárulnak. Elhagyandó az a járkálás is, amely néhol észlelhető, amit a pap az oltártól a székéhez vagy a sekrestyéhez s megint az oltárhoz folytat. A lelkész maradjon az oltárnál az evangéliom olvasásáig, amelynek végeztével akár a sekrestyében, akár a székre is leülhet és pihenhet, míg fel nem megy a szószékre. Elhagyandó a harangozás is, amely némely helyen az evangélium felolvasása előtt és a beszéd végeztével szokásban van. Elhagyandó a némely helyen szokásos egynél több szószék. Ugyanígy elhagyandók a miseruhák is. Eltávolítandók (erre nézve azonban előbb a rám. kath. status megkérdezendő), ha a hívek tetszésével egyezik, a nem nagyon szükséges oltárok és képek, de ezek mind csak a nép kihívása és sérelme nélkül. Ellemben mostantól fogva a vasárnapokat és ünnepnapokat így kell megtartani: A harmadik harangszó végeztével a lelkész a templomba lép s hogy azoktól különbözzék, akiknek nincs meg a papi foko-
