Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Az evang. zsinatok liturgikus rendelkezései

21 tozatlanul elfogadta a Pentapolitana kánonát (Ribini I. 224.; Emlékkönyv 104. s iköv.; Bruckner 117 s. köv.). Az 1576-ban Hercegszőllősön tartott zsinat történetét Mokos Gyula 1901-ben feldolgozta és kóinonoiit ikiadta: Articusli consensus chrástianarum eoclesiiarum quiibus uniiiversiltas fratruni supscripisiit HercegSzőllösini in Baronia a D. 1576 de 16—17. Augusti. Magyarul: Az also és fölső Baranyában való eoclesiiacnac articiilusi, mellyec Hertíhegszőllősön irattanac Negyven Praedicatoroc ielön voltaban, melyeket miindyaion iová hattanac. A. D. 1576. 16. Augusti. Ε zsinat 8. kánona mai nyelvre enyhítve ezt mondja: „A szentek napjait is (inert, hogy sem Krisztus nem szerzette, sem az ő apostolai nem parancsoltájk) ezokáért illeni nem akarjuk, mint a pápistáik, hanem, csalk az Urnák naipját, kit vasárnapnak nevezünk, közével szenteljük az ő parancsolatja szerint. Mindazáltal ez kívül a Krisztus születésének, köriiilmetólkedésének, halálának, feltálmadásánaik, mennybemenetelének, a Szentlélek elbocsátásának napjait megszenteljük és megüljük, mert egy az, hogy nagyrészből hitünknek ágazatit tartják, más pedig, hogy a mi üdvösségünknek és vallásunknak minden dolgai ezekben vannak befoglaltatva." Ebben α cikkben, sajnos, nincs szó az ünmeptartáis módjáról s így az e korban szokásos istentiszteleti rendet illetőleg ismét csak az Agendákna vagyunk utalva. Az erdélyi zsinatokkal iram foglalkozom, mert azoknak liatározataii a mi liturgiánk alakulására közvetlen befolyással nem voltak. Rátérek hát a három szervező zsinatra. Kauder Vilmos 1708-ban egy könyvecskében adta az 1610. évi zsolnai, az 1614. évi szepesvára.1 jai és az 1707. évi rózsahegyi zsinat aktáit: Acta et conclusiones conventus seu synodi oertorum inclyti Hungáriáé Regni baronum magnatum et nobilium, nec non legatorum et miiinist'Dorum Augustanne Confessionis e decem Gis-Dannbianis Comitatibus Solnae cogregaiorum a. D. M. D. C. X. diebus 28, 29, 30. Mártii. A zsinat VI. kánona így szól: „Az istentiszteleti szokások és szertartások egyformasága dolgában, a fehér karingtől eltekintve (amely szokásra, mint lényegtelenre, a magyar lelkész urakat bizonyos határozott okokból nem tanácsos kénysizeríteni), az összes idetartozó gyülekezetek (megállapítják és elrendelik, hogy nem végezhetők másként, mint az egységes ágenda szerint. Az ünnepek ellátásáról, hogyan kell végezni, már ezelőtt megjelentek az egyházmegyék rendelkezései". A szepesváraljai zsinat VI. kánona (Acta et mutuus consensus Synodi Aug. Gonf. lamplectentis in oppido SzepesVárallya a. D. 1614. men.se Januario celebratae) így hangzik: „összes gyülekezeteinkbe, a zsolnai zsinat VI. cikkére hivatkozva, a szokások és szertartások egyformaságát akarjuk, amit ugyanazon Agenda szerint tartsanak. Az ünnepek végzését illetőleg az összes egyházmegyéknek legyenek szabott rendelkezései".