Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
A liturgia kérdése a közös zsinatokon
18 Ezért a zsinatok munkáját csak az erdődi zsinatoktól kísérjük figyelemmel. Az 1545. évben a magyarországi evangélikusok két ihol yen tartottak zsinatot. Az egyiket Medgyesen, ahol a szász lelkészek magukat az Ágostai hitvailitóishoz és a szászországi egyházi rendtartáshoz kötötték le. A zsinat rendelkezései bennünket azért nem érdekelnek közelebbről, mert az erdélyi szász evangélikus egyház szokájsai a magyar evangélikusokra befolyással soha sem voltak. Hontems Agendáját azonban (1550) nálunk is használták és követték, mint arról később meg fogunk emlékezni. A má(SÍk zsinatot Erdődön tartották 1545 szeptember haviában. A 'egelső protestáns zsinat ez Magyarországon. Máig is vitás, vájjon lutheránus vagy kálvinista volt-e itt a zsinat többsége. Luther híveire vall a VI. cikk, amelyben azt mondják: „Az úrvacsorában valósággal (vere) adatik a Krisztus teste és vére". Viszont Kálvin Ihíveire vall a befejező XII. cikk, amely azt mondja: „A többi hitágazatokban egyetértünk az igaz egyházzal, amint az nyilván látható azon hitvallásban, amely Ágostéban „V. Károly mindig felséges győzlheitetlen császárinak 1530. évben beadatott". Az istentiszteleti szertartásra nézve e zsinat csak ennyit mondott ki: „Akarjuk pedig, hogy a Krisztus rendelete minden egyházban arnyai nyelven, illő tisztelettel, egy szertartással és ugyanazon alakban hajtassák végre és szolgáltassák ki." Ez a rendelkezés is csak a szentségekre szólt. Más liturgikus rendelkezést a zsinat nem tett, csak nagy általánosságban jelentette ki, hogy: „Minden emberi hagyományoktól, szertartásoktól és a püspökök 'rendeleteitől, melyeket a lelkek lenyügözésére, mint szükséges isteni szolgálatokat követelnek, szabadok vagyunk. Egyébiránt a jórend kedvéért kegyesen megtarthatók azon szertartások, .amelyek valóban közvetlenül megkívántatnak, — minők a szükséges istentiszteletek —- amelyekről iazt tartjuk, hogy azok keresztyén szabadsággal megtartandók." A 10. cikkben pedig ezt mondják: „Kend nélkül nem vagyunk, mert van köztüink illő rende a pájsztoroknak, egyházszolgáknak és hallgatóknak . . . Noha pedig aiz egyházi himnuszokban és beszédekben nem mindenütt ugyanazon rendet tartjuk, mindazonáltal a tudományban, feloldozásban és a szetségek kiszolgáltatásában egy és ugyanazon szertartást követünk s még az ünnepek megölésében is e tartományban nem sokat különbözünk." Az 1554-ben Óváriban (Szatmár) tartott zsinat kimondta, hogy „az úrvacsorában a Krisztus szava és rendelete szerint a kenyérrel és borral együtt valóban lényegileg (vere substantiaiiter) jelen van, adatik és osztatik az ő igaz teste és vére úgy az úrvacsora kiosztásában meg kell tartani a kovásztalan kenyeret, mert az leginkább megközelíti Krisztus rendeletét." „Az egyházba eddig bevett ünnepeket meg kell tartani." Sajnos, többet ez a zsinat sem mondott az istentiszteletről.
