Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
A liturgia kérdése a közös zsinatokon
17 oanitur Responsoi'ium, deinde Hymnus hinc Antip'honam super Magnificait camint pueri usque ad virgulam. Absoluta Magnificat repetitur Antipihona a ühoro seu Organo. · Postremo oaiiumt pueri Benediicamus. In sumuiiis ifestivitatibus additur conipletoniuim, ut vocaint, quo ordiine inifira PisaLmii sequntur, quiibus additur Ganiticum Siimoneonis: Nunc demittis, et Benedicamus." Ugyanezt iaz Encliiridion, Antiphonas, Responsoria et Hymnos ... MulhuisAi 1583. c. munka így írja le: Initio oaniitor Deus adjutorium etc. Antiphona Dominioalis, vei quae est festi propria usque ad virgulam transverse tractum. Psalmus. Repelilur. Antiphona. Responsoriuim. Hymnus. Legit puer ad Altaire choraliter Episitolaim sequentis Dominiioae, seu diei -festi. Item alius Evangelium Geirmainiice. Versioulus. Antiphona super Magnifiioat, uisque ad virgulaim. Magnifioat, quo absoluto repetitur Antiphone. Pacem tuaim quaesumus, vel alia Antiphona ad concluisiionem. Bencdiioanuis feriale, vei quod díei festi ©st proprium. Golilecta a Miinistro. Ezek raz adatok világosan mutatják, milyen volt az első időkben az evangélikus egyházaik liturgiája. Sajnálatos, hogy teljes magyar Agenda az első időkből nem maradt ránk. Az Agendák néven kiadott és ismeretes müveik rendkívül becsesek ugyan, de inkább csak szertartá,sois könyveknek lehet őket mondanunk. A lelkészek teendőiről szólnak, de nem a rendes vasárnapi és ünnepi istentiszteletek menetét írják le. Különben ilyen teljes Agenda a későbbi időkben is igen kevés jelent meg. A liturgia kérdése a közös zsinatokon. A reför.máoio elterjedésének természetes következménye és szükségszerű követelménye volt, hogy a r. k. egyházból kivált hívek külön szervezKedjenék. Kiss Aron 1882-iben kiadta ,,Α XVI. században tartott magyar református zsinatok végzéseit", de könyvének helytelen címet adott, mert nemcsak a résztvevők névsorából, hanem a zsinatok végzéseilx'il is az tűnik ki, hogy az első zsinatok nem állottak egyoldalúan felekezeti alapon, hanem közös protestáns zsinatok voltak. A köztudatban is, az országos törvényekben is közös névvel illették ínég akkor a reformáció híveit: Evangelici utriusque confessionis. A reformátusok csak a század mtáisodik felében kezdenek egészen külön szervezkedni és az evangélikusoktól különváltan berendezkedni. Hazánkban az első zsinatot 1539-ben tartották. Az első zsinatok azonban csak igen kis terület papságát gyűjtötték össze, ezért is zsinat névre ailig tarthatnak igényt. Határozataik iis többnyire elkallódtak.
