Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
A magyar evangélikus liturgia indulása
14 A szent aktus a mostanival egyező. Intő beszéd után jött a gyónó imádság: „Gyónom tenéked én édes Istenem, mert te vagy énnékem Uram, Teremtőm és Megváltóm: vallom, hogy vétettem Te szent Fölséged ellen, lelki vakságomban, hitetlenségemben, 'békétlenségemben, tebenned való kétséges voltomban, testemnek bűnös vóltábian, te szentséges nevedet segétségül nem hívásomban, az te szent igédet buzgó lélekkel nemi tanulá^samban, irigységemben, rágaknas voltomban, haragtartásomban és mindennemű gonosz kívánságimban hagyom te szent Fölségedniek bűnössé magamat. Szánom és bánom A gyónó imádságot a Miatyánk fejezte be. Utána a kérdések jöttek. Hat kérdés volt. Ezek: „Isimériteké és vaMyájtoké az Istennek szine előtt magatokat bűnösöknek és az bűnökért a' .kárhozatra méltónak lennyi? Bánkód toké szivetek szerint a' ti bűneiteken, mellyekkel ez ideig Isteniteket megbántottátok? Hisziteké pedig a' Christus érdemejért bűneiteknek botsánattyiát? Megbotsáttotoké szivetek szerint azoknak, akik ez ideig ellenetek vétettenek? Igyekezteké penig kegyessen és Istenessen élnyi az Istennek tiz parantsolati szerint? Hisziteké a' Christus szent testének és vérének való jelenlétét az szent vég-vatsorában és hogy testi szájatokkal veszitek az Urnák szent testét ós szent vérét? Ez jóra való igyekezetben és erős hitben tartson meg benneteket és nevellyen az Atya Isten az ő szent Lelke általi mind végig az örök életre. Amen, Én penig, ki az Evangéliomnak predicálLájsám és az szentséges Sacramentomnak kiszolgáltatására rendeltetett személy vagyok, az Christusnaik pairantsolattya szerint, az ki azt parantsólta az ö szolgáinak: valakinek megbocsáttyátok vétkeket ez földön, mennyeikben is meglésznek botsáttatva, és valakiknek ímegtartyátok vétkeket ez földön, mennyekben is meglesznek tartatva: ez szerint én is hirdetem néktek minden bűneiteknek botsánattyát, hogy azoktul óldozva legyetek ez földön ós mennyekben, Atyájniak, Fiúinak és Szent Lélek Istennek nevében. Amen." A feláldozás után jött a szereztetési igék elmondása, majd a meghívás. Végül a hálaadó imádság a Miatyánkkal és az árond áldással. Az Agenda írásának korát nem tudjuk. A címlapon más kézzel az áll ugyan, hogy 1625-ben írták, de ezt a dátumot valaki az eskümkitáról vette át, amely a kéziratos könyvben külön taMilható. Bizonyos, hogy a nyelvezet tisztasága későbbi időre vall. A kétnyelvűséget azonban egészen érthetővé teszi a 19. lapon olvasható következő írás: Mivel, szerelmes Atyámfiai, mostanában az Urnák vég-vatsoráját Quoniam, dilecti Patris med filii, hac viae Domiini finalem coenam az mi Német nyelvünkön ki fogjuk szolgáltatnyi, aminiakokiáért, hogy
