Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
A magyar evangélikus liturgia indulása
12 borúi. Majd jön a Miatyánk. 10. Mindkettő szerint most következik a communio és pedig előbb a pap veszi fel (sumptio), mialatt az agnus Dei zeng, majd a nép veszi (distrilbutio), mialatt a gyülekezet 'bűnbánó énekeket énekel. 11. Mindkettőnél ezután a salutatio, a hálaadás és az áldás következik. Luther tehát átalakította a középkori egyhá,z miseszolgálatát. Meg is rövidítette, nemzetivé is tette. Kétségtelen, hogy az ünnepélyességre igen nagy súlyt helyezett. A hangulat fel építésére és biztosítására is különös gonddal törekedett. Az igehirdetést és a szentség kiszolgáltatását egyenlő hangsúlyozással tette az istentisztelet gócpontjaivá. A két oltári szolgáilatot összbangzatosan megtartotta és jelentőssé tette. Kiváló jelentőséget nyer nálla a bűnbánat és a hitvallás. Ε két tényező nélkül nein is teljes az iinnepii istentisztelet. Luthernél tehát a rendes vasárnapi és ünnepi istentisztelet három csoportba tagozódik: az első oltári szolgálat az istentisztelet hangulatát megalapozza, a szószéki szolgálat megtermékenyíti, a befejező oltári szolgálat megkoronázza. Ez a korona Luther szerint az úrvacsora, ö még a mise gondolatkörében és formabőségében élt, nem is akarta a radikális szakítást a múlttal. Az idők folyamán azonban neki is tapasztalnia keltett, hogy az úirvacsorázást nem kívánó népréteg csak nyugtalanítja az istentiszteletnek ezt a felséges részét, azért is lassankint el kellett különítenie az úr vacsorázást a rendes istentisztelettől. Az istentisztelet koronája azonban így is megvolt az áldásban. A magyar evangélikus liturgia indulása. Miként maga Luther, úgy a reformációhoz csatlakozó egyházak is kezdetben a pápás egyház istentiszteleti rendjéhez ragaszkodtak. Régi szokáist mindig nehéz levetkezni, de legnehezebb a vallási téren. Az átalakulás nem ment, de nem is mehetett simán és gyorsan. Luther az istentisztelet terén is a nemzeti nyelvre igyekezett áttérni, ezért írt német liturgiát és ezért írt német énekeket. Nálunk a latin énekeket magyarra fordítgatták, de új énekeket is szerzettek. Payr Sándor dr.: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. Sopron 1924. c. művében azt mondja, hogy ,,mikor az egyházkerület megalakult, akkor itt kéziratos Agendák mellett Heltai Gáspár Agendájának már két kiadása is ismeretes volt, melyek 1550. és 1559ben jelentek imeg" (I. 767.). Ugyanő azt állítja, hogy „az evangélikus istentisztelet rendjének megállapításában a Luther és Melanbton lábainál ült magyar tanítványok a wittenbergi példát és az ottani Agendájt vették alapul." A kéziratos agendák egyik igen érdekes példánya az ú. n. Boroszlói kézirat, melynek kézzel másolt egyetlen példánya a Nemzeti Muzeumban van. Ebből magam is másolatokat készítettem ós egyik
