Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Luther liturgiája
to éneklésre. Ezen a renden belül mindazokat, akik nem keresztyéni leg viselkednek, meg lehetne ismerni, büntetni, javítani, kizárni, vagy kiközösíteni". „Én azonban nem tudok és nem szeretnék még ilyen egyházközséget, illetve gyülekezetet szervezni, mivel nincsenek még meg a hozzávaló embereim és személyeim". „Minden istentisztelet legfontosabb s leglényegesebb része az Isten igéjének hirdetése és tanítása." „Ünnepenként és vasárnaponként meghagyjuk a szokásos epistolákat és evangéliumokat s ihiáromféle prédikációt különböztetünk meg. Reggel öt vagy hat órakor néhány zsoltár énekelendő, azután prédikáció tartandó a napi epistolából. Utána jön egy lantifóna és a Te Deum laudamiis, vagy a , Benedictas, felváltva egy Miatyánkkal, collectával és a Benedicamus Domino. A mise alatt 8 vagy 9 órakor prédikálunk az evangéliumból. Délután a vecsernyón a Magnifioat előtt prédikálunk az Ótestamentumból. Lehet még hétfőn és kedden reggel beszélni a Hiszekegyről, Miatyánkról, szentségekről; szerdán Mátét, csütörtökön és pénteken az apostoli leveleket, szombaton Jánost magyarázzuk. Az ifjúság hétköznapon a lecke előtt latinul énekeljen, kettenhárman latin nyelven egy-egy fejezetet olvassanak fel az Üjtestamenitumból. Egy fiú pedig németül olvassa fel azt. A lecke után az egész csapat német énekeket énekel jen, utána rendben -Miatyánkot mondanak, végül a lelkész collectát mond s befejezik a Benedicamus Domino éneklésével." A vasárnapi istentisztelet így történik: „Meghagyjuk a misemondó ruhákat, az oltárt, a gyertyákat, amíg jónak nem látjuk, hogy azokat megváltoztassuk... A papnak állandóan a közönség felé kellene fordulnia, amint azt kétségtelenül Krisztus is tette az Úrvacsoránál. De hát várjunk, míg ennek is eljön az ideje." Bevezetésül egy német éneket énekelünk (Zs. 34.). Utána a pap collectát olvas, f-tből egy hangon. Utána jön az epistola a 8-ik hangnemiben. Az epistoláí a nép felé, a collectát az oltár felé fordulva kell olvasni." Utálna gyülekezeti ének. Azután az evangélium olvasása az 5. hangban. Ezután az egész gyülekezet a hitvallást énekli: „Mi hiszünk mind egy Istenben". Utána jön a prédikáció. Luither a perikopák megtartását szükségesnek tartja, mert „végül oda jut a dolog, hogy mindenki azt prédikálja, amit alkar s az evangélium és annak magyarázata helyett tíiosköt j,bogarat fognak összeprédifcáilini. Mert annak egyik oka, hogy .mi az epistolákat és az evangéliumokat sorrendben 'tartjuk meg, az is, hogy kevés a iszámia az olyan szellemes prédikátoroknak, akik az egész evangéliumot hatásosan és hasznosan tudják fejtegetni". „A prédikáció után következzék a Miatyánk nyilvános körülírása és az intelem azokhoz, alkika szentséghez akarnak járulni.". „Ha valaki
