Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

6 sége. Jézus alakja, személyisége volt élő forrása hitnek, erkölcsnek, élettisztaságnak. Mélységes testvéri szeretet fűzte őket össze, amit sem érdek, sem hiúság nem bírt megzavarni. A második században felbukkant a világ meghódításának gondolata s lassanként, mint Istentől rájuk rótt kötelesség, mint a megváltásért járó hálatartozás szigorú érzése jelentkezett a gyülekezetekben. Az első időkben a keresztyénség tudósai, vezérei csupán szellemi hódításra gondoltak az apostoli jelszó szerint: A mi fegyvereink nem testiek. Később azonban a rómaiság szelleme behatolt a keresztyén világba s észrevétlenül hatott fejlődése irányára, aminek kétségtelen bizonysága a keresztyén egyház szervezkedése. Szervezete a harmadik század vége felé a lassanként bomladozó, palotaforradalmak, katonai lázadások, örökös udvari cselszövények és összeesküvések játékszereként szertezüllő birodalom egyre lazább közigazgatásával szemben erkölcsi tekintélyénél fogva az állandóságnak s a rend eszméjének értékesebb támasztéka a katonaságnál. Jellemző, hogy a keresztyén egyházi szervezet fejlődése emlékeztet a római alkotmány fejlődésére. Amint a szenátusból s a népakarat egyéb szerveiből az élet és a közszükség kifejlesztette a monarchiát, egyeduralmat, amely a közakarattól kapta törvényes formák közölt megbízatását, a keresztyénség is eljut a demokratikus jellemű presbyteriumlól a monarchista jellemű episcopátusig, püspökségig és pápaságig. Ez átalakulás nem hirtelen támadt világválság eredménye, hanem lassan fejlődött és érett meg, amint a római világ szelleme mélyebbre és egyre mélyebbre hatolt a keresztyénség intézményeibe és közfelfogásába. A keresztyénség haladásának iránya a centralizáció, az erők összefogása az egyházat teljesen átható cél érdekében. Ε cél a világ meghódítása, amit Krisztus szavaival igazolnak, de e harcot már nem pusztán szellemi fegyverekkel vívják, hanem szükség esetén, a IV. századtól fogva az anyagi erő hatalmával is. Elsősorban saját éleiében kellett a monarchikus tekintélyt megalapoznia és megszilárdítania. A fegyelmi jogot az első időkben, amíg Jézus tanítása eleven erő volt, a szeretet szelídségével gyakorolták; aki megbotlott, fölemelték, megtisztították, hogy a váltság isteni