Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

7 jótéteményét el ne veszítse. Amikor a szervezet már kifejlődött, a presbyteriumból kivált a püspök, a botlókat és elesetteket lázadóknak tekintették s a lázadás vétkéért súlyos büntetés járt. A hűtlenséget szigorúbban ítélték meg, mert többszörös hűtlenséget láttak benne: Krisztus és az egyház, az egyházszervezet, a látható egyházfő elárulását. A római nép politikai szellemének és jogi gondolkodásának nyilvánvaló hatása, mely a szervezetben többet lát egyszerű keretnél; azonosítja az eszmével, világtörténelmi hivatással, sőt föléje emeli. A római birodalom politikai életét a respublika és imperátorok korszakában egyiránt az egység felé való törekvés jellemezte, amelyet az egységes jog, az egységes kultúra, politikai intézmények, társadalmi egység s az egységes vallás által valósított meg. Ezek voltak a világ meghódításának igazi eszközei, amelyek a vitéz, győzelmes katonaság harci eredményeit biztosították. A keresztyénségben is megvolt a római hatás gyiimölcseképen az egységesítő törekvés. Mikor a nyugati római birodalom, mint elhasznált cserépedény, összetörött, az egyház lett az egységesítő törekvés eszközévé és hüvelyévé. Az egyház volt a harmadik század második felétől fogva a halhatatlan és szent Rend igazi képviselője. Ε tulajdonságát a birodalmi reformátor éleslátásával ismerte fel Nagy Konstantin és felhasználta, hogy vele friss vért és új életet bocsásson az elsilányult erekbe s a düledező trónt új pillérsorral támassza körül. A keresztyén társadalomnak az a formája, mely keleten honosodott meg s amelyben a császárság süllyesztette engedelmes hatalmi eszközzé az egyházat, a keleti birodalom hanyatlásával a második évezred küszöbén kidőlt a történelmi versenyből. Nyugaton az egyház a szüntelen államomlások és államszületések, a népvándorlás zilált és bizonytalan viszonyai közt mint legfőbb világtekintély szerepelt. A pápaság jó korán felismerte helyzetét és komolyan készült e hivatásra. Az egyház belső rendjének megállapítása, a rendi papság, a metropolitai és patriarchai hatalom kifejlesztése, a világi hatalom megszerzése, a pápaság függetlenítése egyházon kívül álló tényezőktől, a kultusz elérzékiesítése egytől egyig ennek az iránynak hódolt. Ε szellem az élet minden kis zugába behatolt. A centralizáció, a hatalomgyüjtés és szer-