Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

4 a maga tisztaságában. Időnként, ha a nemzedék méltatlan hozzá, világtörténelmi pillanatokra elhomályosulhat, de végképen el nem enyészhetik. Az igazi haladó vallásban megvan a íolytonos megújulás, mcgifjodás, újjászületés tehetsége. Viszont meg is vénhedhetik, termőereje kihalhat, ha alapgondolata elveszti az élettel való kapcsolatát és ha célja jóval kisszerűbb, semhogy nemzedékek rendjét tudná foglalkoztatni és lángra gyújtani. Megvénhedett vallás, elsekélyesedett vallási élet az, mely tekintetét csak a múltra veti, annak emlékein mereng, áhítatos szemlélődéssel; viszont a végtelen határú jövendőt idegen mezőnek nézi, ahol a fáradt lélek már munkát nem keres, tehát nem is találhat és küldetését bevégezte. Hogy az élet napról napra új feladatokkal várja, az tán homályos sejtésképen sem él tudatában. Melyik vallás nem vénhedhetik meg soha? Az, mely a teremtés szakadatlan folyamatát látva, érezve mindig a jövendő feladatait szemléli és küldetését sohasem tartja befejezettnek; mely az emberiség életében, mint szüntelen vér- és szellemvándorlás, állandóan jelen van, valósággal benne él; amelynek megállapodásra, hátratekintésre nincsen ideje, mely folyton előre néz a cél felé, az eszmény felé, amely tisztaságával megbűvöli, amelyhez mennél közelebb jut, annál inkább foglyává lesz, amely ifjúságának örök forrását magában, hivatásában, történelmi küldetésében bírja. Ezek a vallások mint igazi, haladó vallások az emberiség történelmének nélkülözhetetlen tényezői. Megmaradnak az egyszer vetett alapon, amit meg nem tagadhatnak, hisz létük okfejét tagadnák meg, de a történelem változásai közepett csodálatos élességü érzékkel mindig azt az igazságot hangsúlyozzák és domborítják ki, amire az emberöltőnek, akár mint orvosságra, akár mint üdítő vízsugárra legégetőbb szüksége van. Ott vannak az emberiség fejlődésének útvonalán tiszta fényükkel, megnyugtató igéjükkel, hogy a porra ütő emberi gondolkodást megtartsák por és pára felett való magasságában. A keresztyénséget joggal nevezzük a haladás vallásának, bár e név inkább nyugati ágára illik teljes értelme szerint. A teológia, mint a legtökélesebb isteni kinyilatkoztatást helyezi a vallások élére, de a történelmi vizsgálat esz-