Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

13 programjában is benne van; ez megköveteli a háború vise­léséhez szükséges, a győzelmet biztosító intézkedéseket. Luther az ige diadalát magától az igétől, Istentől várja; a keresztyén fő tiszte az ige hallgatása, az ige szerint való élet. Kálvin harcoló egyházat nevel híveiből, mely egyenlő hév­vel harcol a hitetlenség s a lelki kényszer ellen, miközben, ha a szükség s a diadal érdeke kívánja, maga is alkalmazza a lelki kényszer eszközeit. Ez hozzátartozik a harcoló egy­ház lelkiségéhez, ami nélkül nem képzelhetjük el. Hada­kozom, győzni akarok, tehát fegyelmezek. Fegyelmezem ön­magamat, saját tehetségeimet, tulajdonságaimat, energiá­mat, de fegyelmezem híveimet, seregemet is, egy cél érde­kében, mely lelkemben él, mely személyiségemnek, erőmnek, akaratomnak ura. Luther egyháza az Űr lábánál ülő áhíta­tos Mária, Kálviné a szorgalmas Mártha, aki a gyakorlati szempontokat nézi. Kálvin VII. Gergely pápa monarchikus theokrátiájával szemben megteremti Genfben a demokra­tikus theokrátiát, mely azonban közakaratával és a közaka­ratot helyettesítő többségi akarattal az egyén vallási életé­nek époly kényura lehet, mint VII. Gergely monarchikus theokratiája. Nem véletlen müve, hogy a kálvinizmus mel­lékhajtásai messze elágaztak a közös törzstől, jobbára külön vallási közösségekké jegecedtek, mert nem bírták el a káno­noknak s a hitvallás alkotó részét képező, az isteni kijelen­tésre alapított, abba mintegy bekovácsolt szervezetnek ural­mát; a lutheri reformáció talajából fakadt ellenzéki irányok aránylag rövidéletűek voltak, ritkán fejlődtek külön szekta­alakulásig, inkább megmaradtak a theológiai iskola szűkebb korlátai között. Carlyle szerint az újkori történelmet nem érthetjük meg a reformáció nélkül, mely a későbbi századok eseményfolyamának életforrása. Szülőhelyén, Németország­ban megmaradt theológiának és egyháznak, igazi állam- és társadalomformáló hatalommá az angol-szász faj területén vált, ahol kálvini iránya gyökerezett meg. A kálvinizmus­nak édes gyermeke a puritanizmus és Cromwell, unokája egyrészt Észak-Amerika, Washington és Franklin, — más­részt a francia forradalom és Rousseau, ami kétségtelenül a kálvinizmus nagyobb activitásának, elevenebb politikai ere­jének bizonysága. Magyarországon a két irány közt jelen-

Next

/
Thumbnails
Contents