Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

11 gyarság a keresztyénség életadó erejét, benne, általa lett nemzeti vallássá, ő maga igazán első nemzeti szentté. Ε nagyszerű történelmi folyamat legigazibb alakja ő volt a török világ végéig, a XVIII. századig, amikor a nemzeti eszmények elhalvánvodása s az érvényesülésre törő egyházi kultusz érdeke az úttörő Szent István alakját állította homloktérbe. A magyar keresztyénségnek három fontos, pályaemelkedést jelentő korszaka van: Szent István által a magyar állam, Szent László által a magyar nemzet, a reformáció által a magyar egyéni lélek vallásává lett. A centralizáció iránya a keresztyénségben a XIII. század dereka táján elérte tetőfokát. Tovább nem fejlődhetett, sőt megkezdődött a hanyatlás, mert a hatalom eszméje nem tudott többé életet sugározni az egyházba. A reformációig terjedő korszak voltakép az ideálkeresés korszaka, azért tetszik annyira avarnak a két nagy időszak között. Egyes feltűnőbb nagyságok a korszakok határmesgyéin már mind a két időszak gondolatait tükrözik, részint a letűnt idők szellemének mintegy utolsó parancsait hajtják végre, részint a földet porhanyítják az eljövendő új eszmék előtt. A reformáció, a keresztyén világ újjászületése époly egyetemes világforradalom a lelkekben, mint a keresztyénség megjelenése volt, bár erejére, terjedelmére korlátoltabb. A megelőző korszak jellemző irányával szemben a decentralizációt vallja és érvényesíti, ami a hitélet terén annyit jelent, hogy az egyetemes papságot állítja vallási és kormányzati alap gyanánt a középkori rendi papság helyére. Ez a változás sem hirtelen, tiineményszerüen jött létre, hanem lassú, történelmi érés eredménye. A középkoron végig az egyház közlelke uralkodott és magába olvasztott minden egyéni törekvést. A középkor végén csak egy hivatalos keresztyénség volt, mely előtt minden önállóbb, egyénibb szellemnek vagy meg kellett hódolnia vagy az emberi szellem munkaterének más mezeire menekülnie. Ε nagy politikai érzékkel és szívós kitartással összekovácsolt egység azonban terhes, elviselhetetlen járomképen nehezült a gondolkodók, az önálló egyéniségek lelkére. Az elégedetlenség időnként fel-fellobant a hivatalos egyház iránya ellen, szekták alakjában részletreformot követelve. Mivel azonban a világ érdeke a népván-