Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

10 Az egyetemes, világuralomra törekvő keresztyén gondolatnak küzdelme során meg kellett mérkőznie az útjában álló nemzeti gondolattal. A harc néhol diadallal végződött, mint a gótok két ágánál, amelyek nemzeti egyéniségüket is elvesztették s eltűntek a népvándorlás tengerárjában. Néhol részletengedményeket tett, mint a frankoknál, szászoknál, hogy a győzelem látszatát megóvja s kedvezőbb viszonyok közt győzelmét véglegessé tegye. Néhol a két eszmény eggyé olvadt, a nélkül, hogy bármelyik feltétlenül győzött vagy elbukott volna. Ily esetben vált a keresztyénség igazi jótékony hatalommá, mert életre hívta, megnemesítette a nemzet szunyadó tehetségeit, mintegy fölfegyverezte világtörténelmi küldetésére. Viszont, mintha a keresztyénség is új értékekkel gazdagodott volna ez egész erejét lefoglaló eszmei küzdelemben. A két eszmény harcára s azután tökéletes egységbe olvadására tanulságos példa a magyar keresztyénség első százada. Szent István király vallási reformját, mely a Nagy Konstantinéhoz és Nagy Károlyéhoz hasonló politikai éleslátásból eredt, a magyar nemzet idegenkedve, sőt gyűlölettel fogadta. A keresztyénség nem úgy jelent meg előtte, mint vallási elv, vallási gondolat, mint a szegények, a világosságra, békére szomjazok evangéliuma ama nagy karácsonyi hajnalon, hanem az emlőjén felnevelkedett, a nyugati népek lelkét kielégítő, tápláló kultúrával, társadalmi és jogrenddel, dézsmával együtt, amelyet az idegenektől nyakára erőszakolt igának nézett és érzett. Épp ezért Szent István sohasem tudott igazán nemzeti hőssé lenni, ünneplésében sok a hivatalos szín és jelleg ma is. A nemzet lelke az idegenek eszközét látta benne; az ős nemzeti erények, hagyományok őreit, Koppányt, Gyulát, Vathát, a száműzött, bujdosó hercegeket viszont a nemzeti mondák valóságos dédelgető szeretettel sugározzák körül. Még idegenebb volt lelkének Imre herceg, aki harcos erények babérja helyett az aszkéta szerzetes, a szent egyszerűbb, alázatosabb dicsőségét kereste. A két ideál egy század múlva Szent László lovagi alakjában békült ki, aki hős volt a magyar nemzet ősi fogalmai szerint és kegyes a keresztyén világ hite szerint, akit a keresztes hadak fővezérévé még Bouillon Gottfried elölt megválasztottak. Csak ekkor, benne ismerte fel a ma-