Kovács Sándor: A haladás törvénye a keresztyénség történetében (Budapest, 1929)

9 egyenlően fontos előtte. Teste, földi élete összetörik a lelke nagy ábrándjáért nyugvás nélkül vívott harcban. Aquinoi Tamás, az imperialista kor kodifikátora, mint Melanthou a reformációé, Milton az angol, Sieyés abbé a francia forradalomé. Ő fejti ki az egyház tanát a nemzedékkívánta felfogással, ő dolgozza ki a pápai hatalmi törekvések teológiai igazolását. Kiegészítik egymást, ahogy az elmélet kiegészíti a gyakorlatot s mintegy lépcsőt rak a gyakorlati célok alá. Dogmatikus, bölcsész és jogász egyszerre s e sokoldalúsága az egyházi hatalom épületének megbecsülhetetlen építőanyaga. Bouillon Gottfried, a keresztes háborúk dicső alakja, akit Tasso egy későbbi kor lélektükröző époszának hősévé tett, az emberöltőnek legáltalánosabb, egyúttal leghatalmasabb érzelmi fellángolását testesiti meg. Lelki testvére Clairvauxi Bernátnak, akinek beszédei, énekei ugyanazt a hódolatot tükrözik a töviskoronával szemben (Salve Caput Cruentatum), mint Gottfried a visszavívott szent sír előtt, amidőn alázatos lélekkel elhárítja a királyi koronát. A kor hősévé őt emeli a nemzedék képzelete, mert nagyobb kísértést győzött le. A költő Dante a középkor lelkét az érzék felett való, transcendens világba vezérli, hogy a földi lét visszáságait, egyenetlenségeit, igazságtalanságait elegyengesse, elsimítsa, megmagyarázza olymódon, amire a közönséges emberi gondolkodás nem volna képes. Az ő müve a kisszerű földi életnek csodálatos szépségű ellentétes világát tárja fel; nagy vétkek, nagy bűnhődések, nagy erények, fenséges jutalmak tüneményes álomjátéka, az igazak szenvedésének örökösen kísértő problémájával. Ε költészetnek ikertestvére a gótstílű templomok építészete, mely hasonlóképen a földi kisszerűségek, törpeségek göröngyei közül keresi az utat elérhetetlennek látszó magasságokba, tisztább világba. Assisi Ferenc a kor erkölcsének megtestesülése; külsőleg a korabeli egyház gondolkodásának öltözetét viseli, annak gondolatformáiban beszél, megállapított rendjéhez igazodik, de már fel-felcsillan az egyén vallási szuverenitásának sugara, mely mintha századok homályán, felhőzetének résein a Megváltó lelkéből jutott volna el a XIII. századig s előre mutatna a reformációnak még akkor szemhatár alatt rejtőző csillagképei felé.