Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)
V. Bárány György theologiai álláspontja. Viszonya a német pietistákhoz. Ethikája
78 tanúsított közönyébe, a teljes indifíerentismusba. Ezt igazolja irodalmi munkássága. Lefordítja az ágostai hitvallást magyar nyelvre és terjeszti. Az ágostai hitvallásnak az ismeretét igen fontosnak s annak nem ismerését szégyennek mondja. 1735-ben kiadott kátéjában elismeri a hitvallási iratok, a symbolikus könyvek tanszabályozó tekintélyét. Hitvitái közben is hivatkozik az ágostai hitvallásra. A papavatás felett folytatott vitájával kapcsolatban is megköveteli, hogy a kandidatus esküdtessék meg arra, hogy az Aug. Confessióval ellenkezőt nem fog tanítani. 3) De mégis pietista marad Bárány, noha annyira hangsúlyozza az ágostai hitvallás ismeretét és tanszabályozó tekintélyét, miután annak nem annyira a tant, mint inkább a keresztyén életet szabályozó jelentőségét emeli ki. Ügy szól az Augustanáról, mint „amely megmutatja, mint kelljen az megigazító és üdvözítő hitet egész életednek, szivednek és cselekedetednek megváltozásával vagy az igaz keresztyén élettel megmutatnod." Egy bizonyos. A magyar pietisták is, mint minden szubjektivistikus és gyakorlatias theologiai irányzat általában, a rendszeres theologiai, nevezetesen a hittani fogalmak tisztázása és világos, határozott fogalmazása terén, ha nem is tanúsítottak teljes közönyt (indifferentismus), de bizonyos fokú engedékenységet igen. így a jó Bárány György is. Emellett bizonyít 1750. megjelent kátéjának 16. és 18. tétele. Ebben, hogy a katholikusok felé ne élezze ki a felekezeti ellentétet s ne ingerelje fel még jobban a klérust a lutheránusok ellen, célszerűségi szempontból letompítja a tanbeli eltérés tényét. Bizonyosan számított Bárány ennél egy kicsit a katholikus klérusnak a más felekezetekkel szemben való, általa személyesen is tapasztalt theologiai tudatlanságára. Míg azonban így kifelé óvakodott a felekezeti ellentétek kiélezésétől s attól, hogy saját magát is háborúságnak és megtámadtatásnak tegye ki, addig a saját egyházában akadtak ellenfelei, akik támadták. Nem esett Bárány György a németországi pietista tévelygőknek azon közönyébe sem, amelyet azok a keresztyénség objektiv tényezőivel, egyházzal, Igével és szentségekkel szemben tanúsítottak. Nem lett közömbös az egyházzal mint egésszel szemben. Munkálkodásában nemcsak a felébredt lelkek gyűjtögetése, hanem az egyháznak mint egésznek az építése lebegett a szeme előtt. Nem lett közömbös az igehirdetés tisztaságával és a szent~ 3) Egyhtört, eml. 358. 1.
