Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

V. Bárány György theologiai álláspontja. Viszonya a német pietistákhoz. Ethikája

77 sek" c. munkájában lelkésztársaihoz intézett meleghangú beszédeiből és azon ajánlásából tűnik ki, hogy a lelkész merüljön el hoszszasan az Isten igéjébe és az imádkozásba. Kétségtelenül meglátszik a pietista hatás már Bárány György gyakorlati újításain is, melyeket az igehirdetés, a kicsik és nagyok vallásos oktatásában behoz. A katechizació és confirmatio hangsúlyozása pietista vonás. De a confirmatiót illetőleg is — amint azt ki fogjuk fejteni — Bárány beleesett a pietismus tévedésébe. Pietistikus Bárány György egész életfelfogása, amely nemcsak szigorú, hanem bizonyos fokig negativ jellegű, törvényszerű erkölcsiséget követel. Joggal mondható el, hogy a magyar pietisták közül Bárány György vett át legtöbbet Francketöl. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy még a magyarországi pietismus főképviselői közül Torkos András, Bárány egykori győri tanára és barátja is, pietista tévedéssel, ú. n. perfeetismussal vádolta és mérges „elenchusra fakadt" ellene. Láttuk, hogy más komoly egyházi és világi férfiak is külömböző pietista tévedésekkel vádolták Bárányt, melyeket külömböző munkáiban fedeztek fel. Öt és szoros baráti körét calixtinismussal, syncretismussal, indifferentismussal és terminismussal vádolták többen is. Egyik-másik ilyen szemrehányásnak, amint arra Bárányék hitvitáinál rámutattunk, volt is alapja. Nem menthető fel Bárány teljesen ellenfeleinek minden vádja alól. De a pietismus németországi későbbi képviselőinek és követőinek a sectismust és rationalismust előkészítő durva eltévelyedéseitől mégis ment maradt. Megóvta ettől józansága, amelytől vezettetve óvakodott attól, hogy pietistikus vallásos álláspontjának és felfogásának a végső consequentiáit levonja. Megmaradt a Spener és Francke által képviselt középúton. Elméletileg Bárány György ama theologiai tévedések közül, melyekkel ellenfelei vádolták, egyiket sem vallotta elvi felfogása gyanánt. De munkáiban kikiütközik itt-ott azok hatása. 1750-ben megjelent új kátéjának 16. és 18. kérdésében félreismerhetetlen bizonyos fokú indifferentismus és syncreíismus, míg az 557. kérdésben és feleletben határozottan terminismus rejlik. Az ilyenek tették aztán a németországi pietistákhoz való viszonya mellett theologiai álláspontját sokak előtt gyanússá s támasztottak neki theologiai ellenfeleket. Nem esett bele azonban Bárány György sohasem a németországi túlzó pietistáknak az egyházi hitvallási iratokkal szemben